Ma a rokoni, házastársi örökbefogadás sajátosságait foglalom össze. Eddig ez a téma nem szerepelt a blogon, a leírtak általában nem erre az esetre vonatkoznak, hanem arra, mikor egy közvetítő szervezettől vár egy “idegen” gyermeket a szülőjelölt. A rokoni, házastársi örökbefogadásnál ezzel szemben “megvan” a gyerek, egy már fennálló viszonyt tesznek hivatalossá. A leggyakoribb a házastársi, ilyenkor például az anya új férje fogadja örökbe annak a korábbi partnertől való gyerekét, akit ugye már előtte is ismert, már egy ideje közösen nevelgettek. Erre természetesen akkor van mód, ha a fenti esetben az apa meghalt, lemondott a jogairól, vagy soha nem is volt apának bejegyezve.
A rokoni, házastársi örökbefogadás nyílt örökbefogadásnak számít, ám engedélyezés néhány ponton eltér a “külső” örökbefogadástól. Ezek:
- nem nézik a korkülönbséget (azaz lehet 45 évnél több is a szülő és gyerek között),
- nem kell felkészítő tanfolyamot végezni,
- nem kötelező közvetítő szervezetet bevonni.
Viszont itt is van egy alkalmassági eljárás, a pszichológiai, orvosi vizsgálat és környezettanulmány hasonló a többi örökbefogadáshoz, megvizsgálják a gyermeket is, különösen az új szülő és a gyerek között kialakult viszonyt.
Még eltérés, hogy általában a vér szerinti család kapcsolattartási joga az örökbefogadással megszűnik, de ha a családon belüli örökbefogadás előzménye a házastárs halála, akkor az ő rokonainak van továbbra is kapcsolattartási joga a gyermekkel. És “kivételesen indokolt esetben” a gyámhatóság annak a szülőnek is engedhet kapcsolattartást, aki maga mondott le a gyermekről.
Az öröklés is másképp alakul. Míg tavaly óta nyílt örökbefogadásnál nem örököl a gyerek a vér szerinti család után, és azok sem utána, a rokoni örökbefogadásnál továbbra is örököl az örökbefogadott a rokonai után, ha “egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli felmenő rokonának más leszármazója” fogadta örökbe.
Szóval, összességében a rokoni, házastársi örökbefogadás kevésbé “radírozza ki” az eredeti családi viszonyokat, mint a “külső” örökbefogadás.
Itt olvasható egy érintett beszámolója róla.
Magyarországon évente nagyjából 100 családon belüli örökbefogadás történik, ezek túlnyomó része házastársi. (Az évi 7-800 örökbefogadásból.)
Muszáj megemlíteni azt az illegális gyakorlatot, hogy sok esetben korábban hamis apasági nyilatkozattal házastársi örökbefogadásnak álcáztak “külső” (jellemzően magánutas) akciókat is, annak érdekében, hogy felgyorsítsák az ügyintézést, vagy egyes szabályokat kikerüljenek (például, ha 45 évnél több a korkülönbség szülő és gyerek között, vagy a lemondó anya külföldi állampolgár volt). A tavalyi törvénymódosítás ezt is megszigorította: “Azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették, az ügyész és a gyámhatóság jogosult az apai elismerő nyilatkozat megtámadására.” Ugye a fedősztori szerint ilyenkor a következő eseménysor történik: meddő házaspár örökbefogadásra jelentkezik, a férj futó kalandba bonyolódik, a másik nő terhes lesz, megszüli a bébit, a férj apasági nyilatkozatot tesz, az anya lemond róla, a feleség pedig megbocsát és örökbe fogadja. Bár ez így elég valószínűtlen, egy kutatás szerint az egyik megyében 250 örökbefogadásra jelentkezőből három éven belül kettőnél is ilyen csodás eseménysor következett be. A hamis apasági nyilatkozat gyakorlata nemcsak illegális, de kockázatos is, ha a szülőanya meggondolja magát, a férj fizetheti a gyerektartást diplomáig. A hat hét meggondolási idő rokoni örökbefogadásokra is érvényes, ha újszülöttről van szó.
Bár a családi örökbefogadás egyszerű, simább ügynek tűnik, hisz a felek már ismerik egymást, tudják, mit vállalnak, mégis arányaiban többet bontanak fel közülük. Ezt megint ne úgy képzeljétek, hogy szegény gyerek utána megy intézetbe, hanem a nyitópéldánál maradva, az új házasság is megromlik, a szülők elválnak, és a férj lemond a feleség korábban örökbefogadott gyerekéről.
