Új rovat indul a blogon. Bemutatkozik néhány olvasó, akik a közelmúltban fogadtak örökbe gyereket. Szeretettel gratulálunk nekik! Később is szeretném időnként összegyűjteni a szülővé vált olvasók gyors beszámolóit, várom mások jelentkezését is, akikhez a közelmúltban érkezett meg az új családtag. Nemcsak kisbabák, hanem nagyobb gyerekek örökbefogadását is szívesen olvassuk, és nemcsak kommentelőktől!
Nicknév: Rlupin
Családi helyzet: a férjemmel első gyermekre vártunk.
Mióta olvassa a blogot: 2014. november óta.
Kedvenc cikk: Hétéves gyermek örökbefogadása.
Mióta vártak: 2013. december 13. óta, 0-6 éves gyerekre vagy testvérpárra.
Ki érkezett: Eszti, kétéves kislány, az országos listáról, egy Nógrád megyei intézetből, egészségügyi gondokkal.
A leg…
A legviccesebb Eszti férjem láttán adott reakciója volt az ismerkedés második reggelén. Meglátta őt, elvigyorodott és boldogan elkezdett rohanni felé – majd hirtelen megtorpant és bömbölni kezdett.
A legmeglepőbb ugyanezen a napon, kicsivel később a gondozónő távozása után az volt, hogy egyszer csak egyik pillanatról a másikra abbahagyta az addigi tele szájas bömbölést, a nyakamba ugrott, befészkelte magát a vállamba, és egész délelőtt rajtam aludt.
A legérdekesebb pedig az a tény, hogy a gyereket ismerő szakemberek nehéz barátkozásra, és még nehezebb itthoni beilleszkedésre készítettek fel minket – Eszti pedig mindenkit megcáfolva engem nagyon gyorsan teljesen elfogadott, és hazaérkezve is nagyon hamar otthonosan érezte magát. A leírt szelíd, visszahúzódó, csöndes gyerekből pedig egy pár nap alatt igazi kis vadorzó lett. Most aztán szelídíthetjük. :-)
*******************************
Nicknév: kisslidi
Mióta olvassa a blogot: kezdetektől
Kedvenc írások: Tóth Krisztina: “Akkor tudok ideális anya lenni, ha a saját életemet élem” és az “Úgy hívom őket, csoki és vanília”.
Családi háttér: férjemmel első közös gyermekre vártunk.
Mennyit vártak: A kérvény beadása óta 2,5 év telt el.
Hányadik kiajánlást fogadták el: a harmadikat. Vártunk az országos listán is, volt is kiajánlás, amit nem fogadtunk el, mert az egyik még nagyon hamar jött és úgy éreztük, hogy még nem vagyunk teljesen felkészülve, a másik pedig egy beteg kisfiú volt, akit még többször kellett volna műteni, ezt nem tudtuk vállalni.
Ki érkezett: 20 hónapos kisfiú, a megyei listáról. Nevelőszülőknél élt egyhetes kora óta, a vérszerinti szülő soha nem látogatta, nem érdeklődött.
A leg…
A legnagyobb öröm: amikor először elmentünk meglátogatni, rögtön lehetett látni, hogy tetszünk neki, velünk maradt egy szobában játszani, önfeledten nevetgélt.
A legviccesebb: másnap felhívott a Gólyahír, hogy lenne egy újszülött kislány, de akkor nekünk már volt egy kisfiunk.
A legnehezebb: nem számítottam arra, hogy egyik napról a másikra anyának lenni ennyire nehéz. Hiába a sok könyv, cikk, a nevelőszülőtől kapott tanácsok, saját szokásrendszert kellett kialakítani.
Miről olvasna szívesen a jövőben: az örökbefogadás utáni stresszről, bár már szerencsére nem aktuális. Szerencsére a régebbi cikkek közül tudok szemezgetni (pl. evési gondok, lifebook, a nevelőszülővel való kapcsolattartás).
********************************
Nicknév: Zsófi
Mióta olvas: kezdetektől
Kedvenc cikk: Csoki és vanília, mert sejtettem, hogy nálunk is ez lesz.
Családi háttér: férjemmel és a most négyéves vér szerinti kislányunkkal várakoztunk második gyerekre.
Mióta vártak: egy éve, fél év alatti gyerekre.
Ki érkezett: féléves kisfiú az országos listáról. Mikor felhívtak, hogy fogadókészek vagyunk-e, még csak négyhónapos volt. Mire miket választottak, már öt és fél hónapos. Épp akkor hívott a Gólyahír is, egy kisfiú miatt, de azon a hétvégén nem tudtuk megoldani az utazást. De nem is bánom, mert így kisebb a korkülönbség és Dávid babát semmiért nem adnám! Végül egy gyors ismerkedés után két nappal a féléves szülinapja előtt hozhattuk el Dávidot.
A leg…
A legviccesebb: Dávid már most 9 kiló, Viola kétévesen volt ennyi.
A legkedvesebb: a nevelőszülő, akiknek örökre hálásak leszünk, olyan szeretetben nevelték Dávidot, vissza is megyünk nyáron látogatóba.
A legaranyosabb: Viola úgy meséli, hogy egy felhőn üldögélve nézelődött, kinézett minket magának és bukfencezett egyet a hasamba. Ezt magától mondta kétévesen. Ez lett az ő meséje. Aztán persze érdeklődött, hogy mi a Dávid meséje: Dávid is üldögélt a felhőn, kinézett minket, de őt rossz helyre fújta a szél. A néni, akinek a hasába került, nem is értette, hiszen ő nem akart kisbabát. Így meg kellett őt keresnünk. És sikerült.
Mit szólt Viola: az első hetekben az újdonság varázsa nagy volt, etette, befeküdt mellé az ágyba, a kiskádba is bepréselte magát hozzá, fürdette, pelenkázásban asszisztált. Aztán lassan minden visszatért a régi/új kerékvágásba és természetes neki.
Miről olvasna a jövőben: a cigánysággal kapcsolatos kérdésekről, az előítéletek kezeléséről.
***********************
Nicknév: (nincs)
Családi felállás: férjemmel két vér szerinti kisfiú után fogadtuk örökbe Timit (3 éves). Beni 9, Peti 6 éves.
Mióta olvasod a blogot: Mióta elterveztük, hogy örökbe fogadunk gyereket, azóta biztosan.
Kedvenc cikk: Egyszerre kell helyretennünk az örökbefogadást és a cigányság kérdését.
Mióta vártak, milyen gyerekre: 13 hónap után érkezett Timi. Mi csak kislányt akartunk származási megkötés nélkül, enyhe korrigálható betegséggel.
Milyen gyerek, honnan érkezett: Timi BAZ megyéből érkezett, háromévesen, egyéves kora óta nevelőszülőnél élt.
A leg…
A legérdekesebb az volt, amikor kiderült, hogy Timi több mint egy évet várt örökbefogadó szülőre. Mi voltunk az elsők, akinek szóltak.
A legmeglepőbb: Timi papírján az állt, hogy enyhén fogyatékos és további vizsgálatok szükségesek, mert nem beszél, illetve halandzsázik. Mikor megérkeztünk hozzá látogatóba, akkor sziával fogadott minket és szépen mondott néhány szót. Valóban van egy kis beszédelmaradása, de nem fogyatékos. Nagyon gyorsan vette az itthoni szabályokat és gyönyörűen alkalmazkodott. Két hónapja van nálunk, egy hónapja jár óvodába! Már kerek mondatokban beszél, a szakemberek szerint a közösségben be fogja hozni a lemaradást.
A testvérek reakciója: Beni már nagyfiú, ő teljesen jól fogadta. Peti kicsit “megbolondult”. Azt mondta: „Timit csak úgy tudom szeretni, mint barátomat”. Aztán eltelt néhány hét, átölte és azt mondta neki. „Timi! Szeretlek, úgy, mint a testvéremet!”
Mit olvasnál szívesen a jövőben: családi történeteket, interjúkat szakemberekkel.
Később melyik család történetét ismernétek meg részletesebben?
Akihez a közelmúltban érkezett meg a kisebb vagy nagyobb gyerek, és szeretne szerepelni (a jogerő után), írjon nekem a zsuzsa.martonffy gmail.com címre.
