Ma a Baptista Szeretetszolgálat örökbefogadási programját mutatom be. Bár az alapítvány két évtizede tevékenykedik, nyílt örökbefogadás közvetítésére két éve kaptak engedélyt. Szenczy Katalin szakmai vezetővel beszélgetek, aki Szenczy Sándornak, a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjének, baptista lelkipásztornak a felesége és maga is örökbefogadó szülő. Saját történetéről, az örökbefogadás feltételeiről, gyerekmentésről és a veszteségek feldolgozásáról is szót váltunk.
– Mutatkozz be, kérlek!
– Konduktor vagyok. Öt gyermekünk van, három örökbefogadott, egy befogadott és egy vér szerinti. A befogadott lányunk, Enikő tizennégy évesen került hozzánk, Erdélyből jött át, őt nem tudtuk örökbe fogadni, mert román állampolgár volt. Őt csak öt évig neveltük, akkor férjhez ment. A vér szerinti lányunk, Anna ma huszonkét éves, az örökbefogadott nagyfiunk, Áron huszonegy éves, és az ikerfiaink, Domonkos és Benjámin nyolc évesek.
– Miért fogadtatok örökbe?
– Mielőtt összeházasodtunk, megbeszéltük Sándorral, hogy a vér szerinti gyerekeink után szeretnénk örökbe fogadni, legalább egyet. Aztán másképp alakult. Mikor kétéves volt a lányunk, hallottunk egy nagyon nehéz körülmények között Erdélyben élő kamaszlányról. A férjem meglátogatta és felajánlotta, hogy átjöhet hozzánk, ha szeretne. Enikő igent mondott, hozzánk költözött, beiskoláztuk, ő is teljes jogú gyermekünk lett. Ugyanabban az évben fogadtuk örökbe a kisfiunkat hathetesen a Napsugár Gyermekmentő Alapítványtól, amelynek egy baptista lelkész volt a vezetője. Ő először baptista családokat keresett meg, hogy örökbe fogadnának-e gyereket. Akkor hirtelen ott élt körülöttünk három gyerek és kicsit „leálltunk”. Nem volt egyszerű a tizennégy éves kamasszal, a kétéves gyerekkel és a hathetes csecsemővel. Főleg, mert Enikő olyan nehéz családi helyzetből jött, hogy két-három év telt el, mire a múltját fel tudta dolgozni. Sok szeretetet kellett adni, hogy elfogadja, mi szeretjük őt. Visszagondolva nem is tudom, hogy mertem vállalkozni erre. De megérte! Áronról pedig konduktorként két hónapig azt hittem, mozgássérült, mert olyan feszes volt az izomzata, hogy nem tudtam „szétszedni”. Aztán amikor már biztonságban érezte magát nálunk, feloldódott benne a feszültség. Később szerettünk volna még gyereket, megpróbáltunk egy vietnami kisfiút örökbe fogadni az alapítvány egyik árvaházából, ez nem sikerült. Jelentkeztünk itthon örökbefogadásra, akkor már kellett tanfolyamot végezni, aztán Budai Ági (a Fészek Alapítvány vezetője) segítségével kaptunk egy ikerpárt. Amikor először beszéltünk az anyukával, akkor ő azt mondta nekünk, hogy már talált egy szülőpárt a gyermekeinek, akik örökbe fogadják őket. Aztán koraszülöttek lettek a babák, és akkor hívott, hogy akikre számított, azok nem tudnak hazajönni külföldről. Kérdezte, hogy még mindig fenntartjuk-e az örökbefogadási szándékunkat. Nagyon nagy örömmel azt mondtuk, hogy igen. Ez egy újabb megerősítés volt számunkra Istentől, hogy ő ezeket a gyerekeket nálunk akarja látni, nekünk akarja adni. Két hét múlva engedték ki a babákat a kórházból, azóta velünk vannak.
– A férjed Szenczy Sándor, aki a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjeként sokat utazik zűrös helyekre. Ilyenkor viszi a családját is?
– Voltak országok, ahová elkísértük, egyes országokban konduktorként is tudtam dolgozni sérült gyermekekkel: Vietnamban, Kambodzsában, Srí Lankán, Afrikában, vagy éppen Koszovóban. Például, Koszovóba rögtön a válság után mentünk. Nagyon sokan bolondnak és felelőtlennek tartottak minket ezért. De mi tudtuk, hogy nem a saját elgondolásunk miatt megyünk, hanem azért, mert Isten akkor éppen oda küld bennünket. Ez nagy biztonságot adott mindannyiunknak, pedig minden este voltak lövöldözések két utcával lejjebb a házunktól.
– Külföldön miként érint, ha nehéz helyzetű gyerekeket látsz? Egy interjúban egyszer elmondta a férjed, hogy egy észak-koreai árvaházból haza akartál vinni egy gyereket.
– Nehéz az ilyen helyzet, de megtanultam kezelni. Észak-Koreából valóban haza akartam vinni egy gyereket, de nem lehetett. Nagyon megrázó volt. Már az gyanút keltett, hogy beléptünk egy terembe, ahol negyven gyerek feküdt néma csendben. Télen egy rozoga kályha fűtött, vagy inkább füstölt, a gyerekek a linóleumpadlón feküdtek, és látszott, hogy több közülük már halott. Olyat nem szeretnék még egyszer látni. Nagyon megrázott, legszívesebben hazahoztam volna őket. De erre sajnos nem volt lehetőség, akkor ott annyit tudtunk segíteni, hogy utána vittünk oda támogatást.
– Ha jól értem, amikor Enikőt befogadtátok, lényegében „szembejött” egy nehéz sorsú gyerek, és magatokhoz vettétek. Később már nem akartatok minden szerencsétlen gyereket hazavinni?
– Sajnos ilyen értelemben nem tudunk minden gyermeket megmenteni, bármennyire is szeretnénk. Annak idején Enikő hatodmagával lakott egy húsz négyzetméteres földes szobában. Nekünk lehetőségünk nyílt, és gondoltuk, megpróbáljuk, felajánlottuk, hogy átjöhet tanulni. Ő elfogadta, és ma már tudjuk és látjuk az életén, hogy mi egy Isten által küldött lehetőség voltunk a számára.
Nemrégiben is nagyon gondolkodóba estem, mert egy nyolcéves örökbefogadott gyereket az örökbefogadó szülő örökbe akart adni. Elmentünk hozzájuk feltérképezni a helyzetet, és kiderült, az anyukának született egy vér szerinti gyereke. Gondolkodóba estem, hogy az örökbefogadottat, egy nagyon kedves, okos kislányt hazaviszem én. De hát azért ez sem annyira egyszerű dolog.
– De örökbefogadott gyereket nem lehet örökbe adni.
– Igen, előbb fel kellett volna bontani az örökbefogadást.
– De akkor már a Tegyesz dönt a gyerek sorsáról, nem a szülő.
– Persze. Az életkorunk alapján amúgy sem fogadhattuk volna örökbe, és nyilván nagyon nehéz is lett volna, de megint előjött bennem az, hogy van egy gyermek, akinek szeretetre van szüksége.
Szenczy Katalin Észak-Koreában
– Beszéljünk az örökbefogadási programról, amelynek te vagy a szakmai vezetője!
– A Baptista Szeretetszolgálat 2013 júniusában kapott engedélyt a nyílt örökbefogadások közvetítésére. Két év alatt 23 gyereket adtunk örökbe. Tavaly 16 válságterhes anya kereste fel az alapítványt, ebből kilenc eljárás zárult le örökbefogadással. Idén három örökbefogadás történt eddig, három pedig folyamatban van.
– Mennyi volt ebből az úgynevezett „magánutas” örökbefogadás, amikor a családok jelentkeztek a terhes nővel?
– A két év alatt összesen úgy hat-hét.
– Hány munkatárs dolgozik a programban?
– Ketten dolgozunk aktívan a budapesti központban, nyolcan végezték el a minisztérium által szervezett tanfolyamot, ők vidéken önkéntesként tevékenykednek, vagy anyaotthonokat vezetnek.
– Hány örökbe fogadni szándékozó várakozik jelenleg?
– Mintegy száznyolcvan. Azt szoktuk mondani, hogy akár 3-4-5 év is lehet a várakozási idő, bár ezt nem lehet tudni előre. Minket egyáltalán nem zavar, ha valaki máshová is beadja a kérelmét, sőt, ezt javasoljuk is.
– Hogyan lehet jelentkezni?
– Az első levélben kérjük a határozatot, a fényképet, az önéletrajzot, aztán minden jelentkezőt behívunk egy személyes beszélgetésre.
– Ez négyszemközt történik?
– Ezeken a beszélgetéseken a házaspár, a munkatársam, és én vagyunk jelen. Mivel elég sok a jelentkező, az első levél és a találkozás között el szokott telni 2-3 hónap. Ha minden nap fogadnék valakit, lehetnének sokkal többen is, de nem akarom becsapni őket sem. Nem szeretnék ötszáz várakozóval úgy beszélni, hogy közben nincs gyerek.
– De ez csak egy adminisztratív fék, előbb-utóbb vagy feltorlódnak a várakozók, vagy szelektálnod kell.
– Igen, lehet, hogy később valamilyen „szűrőket” vezetünk be.
– Most bárki jelentkezhet?
– Mivel 3-4-5 év a várakozási idő, ezért azt javasoljuk, hogy 42 év alattiak jelentkezzenek.
– Aki most kap gyereket, az kevesebb, mint két éve várakozik. De ha idén hozzájuk csatlakozik még háromszáz jelentkező, akkor lehet, hogy nekik már nyolc év lesz…
– Igen. De valamit akkor is mondanunk kell a várakozási időről.
– Egyedülállókat fogadtok?
– Igen.
– A gyerekek számára van korlátozás?
– Legfeljebb egy gyerekkel lehet jelentkezni.
– A Gólyahírnél ennél szigorúbbak a feltételek, ott 450 várakozó van.
– Lehet, hogy később még szigorítunk. Ehhez szükséges egyfajta tapasztalat.
– Magánutasokra ugye nem vonatkoznak ezek a szabályok? Őket akkor is vállalod, ha 43 évesek és van három gyerekük?
– Amennyiben egy krízisterhes kismama úgy dönt, hogy a születendő gyermekét nekik szeretné örökbe adni, akkor rájuk nem vonatkoznak.
– Miért vállaljátok a magánutas ügyeket?
– Mert az Alapítvány gyermekmentésben gondolkodik. Ha egy örökbe fogadni szándékozó pár értesül egy krízisterhesről, akkor minden esetben azt kérjük, hogy mielőtt ők bármiben döntenének, előbb mi szeretnénk találkozni a válsághelyzetben lévő anyukával. Azaz először fel kell hívnia, hogy az örökbeadás a szándéka. Ha az anyuka nem hív, én nem erőszakoskodom.
A legelső és legfontosabb kikötésünk, hogy az örökbefogadó még egy kiló banánt se vegyen az örökbeadónak, egyébről nem is beszélve.
– Ezt miként tudod ellenőrizni?
– Nem tudom, de nyomatékkal elmondom. A lelkiismeretükre van bízva, de a gyerekkereskedelem látszatát is el akarjuk kerülni.
– Azért is, nehogy az örökbeadó azt érezze, már tartozik azzal, hogy nekik adja a gyereket?
– Azért is, a végső döntés mindig az örökbeadóé, ezt nyomatékosítjuk minden örökbeadásnál. Továbbá, amíg le nem jár a hat hét, addig ő rendelkezik a gyerekkel.
– Azért ilyenkor is megpróbáljátok lebeszélni az örökbeadásról a krízisterhest?
– Ez az elsődleges cél, megteszünk érte mindent. Volt, hogy vállaltuk, fél évig fizetjük az albérletet neki, hogy meg tudja tartani a gyereket. És sikerült, megtartotta a gyermekét. Vannak lehetőségeink, tudunk anyaotthont biztosítani, vagy egyéb dolgokban segíteni, például élelmiszercsomag, ruhanemű adományozásában, vagy gyógyszer kiváltásában.
– Ez elég nagyvonalú ajánlat.
– Igen, ezek nagy segítségek lehetnek. Azonban az nagyon fontos, hogy mindig körültekintően járjunk el egy-egy esetben.
– A gyermekmentés a magzatvédelem szinonimája nálatok?
– Azé is, és a gyerek későbbi sorsára is vonatkozik. Nekem szívügyem a magzatvédelem. Tartottunk és tartani szeretnénk felvilágosító előadássorozatot iskolákban, ahol arról beszélünk, hogy miért kell és érdemes várni a testi kapcsolat létesítésével.
A Baptista Szeretetszolgálatnál van egy lelki tanácsadó szolgálat keresztény asszonyoknak, és látjuk, hogy az abortuszt sokan 20-30 évig is rejtegetik, nem tudják, nem merik elmondani senkinek. Óriási sebként ott van az életükben.
– De az örökbeadás ugyanilyen titok és trauma.
– Igen. Azt gondolom, az én örökbefogadott gyerekeim szülei sem tudták feldolgozni ezt. A fiam tizenhat éves volt, mikor felhívott a vér szerinti apuka és az mondta, nem akar semmit tőlünk, meg a gyerektől sem, csak akarja, hogy tudjuk, ő nem akarta örökbe adni a gyereket.
– Ezt hogy értette? Hogy tudott róla, beleegyezett, de csak azért, mert nem volt más választása?
– Igen, akkor nem volt más választása. Mi ebből arra következtettünk, hogy ő a mai napig sem tudta ezt feldolgozni.
Aztán, ha megszületik a gyerek, mi utána is védjük. Mi keresztény szervezet vagyunk, és az örökbefogadásnál előnyben részesítjük a baptista családokat, mert egy keresztény családban olyan szellemben nevelik majd, amit helyesnek találok.
– Akkor előnyben vannak a baptista jelentkezők?
– Ha úgy ítélem meg, akkor igen.
– Akkor nem feltétlenül tartod be a sorrendet.
– Nem feltétlenül. Nem is kell baptistának lenni, de aki hitvalló keresztény, aki a hétköznapokban is megéli a keresztény hitet, és ezt felvállalja, azt előnyben részesítem.
– Ezt hogyan tudod megállapítani?
– Soha nem kérdezek rá a jelentkező vallására, de van, aki magától is elmondja. De általában nem teszünk kivételt. Aki nem baptista, természetesen annak is van esélye.
– Előnyben vannak az egyház vagy az alapítvány munkatársai?
– Ez mindenhol így van, nem? Ha egy munkatársam, akit nagyon jól ismerek, szeretne örökbe fogadni, akkor neki „adom” a gyereket. De ez nem jelenti azt, hogy másnak nincs esélye. Nem sok munkatárs akar örökbe fogadni, eddig tán két ilyen esetünk volt. De ritka, hogy kiemelünk a sorból egy-egy családot, ez akkor fordul elő, ha azt látom, hogy ez az örökbeadót is megnyugtatja.
– Ha valaki bejön és elmondja, hogy ő kőkemény ateista, kizárja magát az örökbefogadásból?
– Nem (nevet). Embermentést végzünk.
– Van még bármilyen feltétel? Az egyedülállók nincsenek hátrányban?
– Nem, nincsenek. Nekem nincs jogom bírálni azt, amiért valakinek úgy alakult az élete, hogy nem talált társat, a másik pedig az, hogy van egy érvényes határozata arról, hogy örökbefogadó lehet.
– Fogadtok olyan házaspárt, ahol az egyik fél külföldi állampolgár?
– Van ilyen várakozónk. Amennyiben jogerős határozattal rendelkeznek, amit a Tegyesztől kaptak, jelentkezhetnek gyermekért.
– A személyes beszélgetésen tud valaki olyan rosszul szerepelni, hogy ne kapjon gyereket?
– Már említettem, hogy a határozatot nem én adom ki, tehát a családok már átmentek egy szűrőn, ahol alkalmassá nyilvánították őket az örökbefogadásra, de egy személyes beszélgetés során több minden kiderül még róluk. A megjegyzés rovatba a beszélgetés alatti benyomásunkról szoktunk néhány szót írni a házaspárról.
– Előny a munkában, hogy örökbefogadó vagy?
– Igen, látom a várakozókon is, hogy megkönnyebbülnek, amikor elmondom, hogy örökbefogadó vagyok és megértem a helyzetüket.
– Meg lehet a terhesség alatt ismerkedni az örökbeadóval?
– Igen, javasolni is szoktam egy egyszeri találkozást. Ez nekem is jó, az örökbeadó is látja, hová kerül a gyermek, és az örökbefogadónak is jó, hogy megkérdezhet bizonyos dolgokat. Ilyenkor elviszem az örökbefogadót az anyukához, bárhol is él.
– A szülésnél is jelen lehet lenni?
– Ha az anyuka kéri, lehetséges, talán egy ilyen eset volt eddig.
– Előfordult már, hogy a szülőanya visszakérte az első hat hétben a babát?
– Egy eset volt, tavaly. Egy húsz év körüli örökbeadó anyuka a lemondás után megbeszélte a szüleivel, hogy mégis vállalják, és egy hét után hívott. Az örökbefogadók valóságos tragédiaként élték ezt meg, főleg, mert nagyon biztosra mondta az örökbeadó, hogy neki nem kell a baba. Egy másik esetben pedig történt egy majdnem-lemondás, ahol még a gyámhivatalban, közvetlenül az aláírás előtt visszalépett az anya. De nincs mit tennünk. Mindig elmondom a várakozóknak, hogy erre számíthatnak. Úgy gondozzuk az anyákat, hogy ha megoldható, hogy ne adja örökbe a gyermekét, inkább ne tegye. Megtörtént, hogy négyszer-ötször elmentünk az anyukához, és mindig azt mondta, hogy neki nem kell a gyerek. Aztán ő gondolta meg magát az aláírás előtt.
– Ezek magánutas ügyletek voltak?
– Igen, mindkettő.
– Idősebb gyerekek örökbefogadásában segítetek?
– Abban az esetben, ha valamilyen okból a szülők nyíltan mondanak le róluk, akkor igen. Volt egy héthónapos baba is, akit az anyuka megpróbált maga nevelni egy védett házban, de aztán rájött, hogy nem képes rá. Őt örökbe adtuk.
– Hogy találnak meg az örökbeadók?
– Szociális munkáson, védőnőn, orvoson keresztül, vagy az egyház saját hálózatának segítségével. Nekünk vannak anyaotthonaink, védett házaink. Többen az emberkereskedelem áldozatai közül kerülnek ki.
– Ők külföldön dolgozó prostituáltak?
– Igen, de mi az emberkereskedelem áldozatainak hívjuk őket. Hivatalosan minket kérnek fel ilyenkor, hogy hozzuk haza az anyát. Volt 5-6 ilyen esetünk, amikor ők jelezték, hogy nem kívánják megtartani a magzatot, és kerestünk nekik szülőket.
– Utána is segítetek a szülőanyának?
– Igen. Több anya bekerült a védett házba (titkos szállás a hazamenekített áldozatoknak). Néhány nő utána még évekig bent él a házban, beiskolázzuk őket, segítünk munkát keresni, nekik.
– Lelki támogatást kapnak az örökbeadók?
– Igen, a védett házakban van pszichológusunk, lelkészünk,szociális munkásunk.
– A nemzetközi örökbefogadásba bekapcsolódtok?
– Szeretnénk, és a Baptista Szeretetszolgálatnak vannak is külföldön árvaházai, tehát lenne gyerek is, de Magyarországon erre a szabályozás miatt nincs lehetőség, úgyhogy egyelőre ilyet nem tudunk bonyolítani.
– Lenne rá igény?
– Lenne, az örökbe fogadni szándékozók sokszor jelzik, hogy elfogadnának külföldi gyereket is.
– Az rendben van, de akad rá ötmillió forintjuk?
– Ennyire nem megyünk bele, mivel úgysincs lehetőség rá. Mi a férjemmel tíz éve akartunk Vietnamból örökbe fogadni egy pár hónapos gyereket, és csak az itteni papírok hivatalos lefordítása is több százezer forintba került.
– Tudsz olyan magyarról, aki külföldről fogadott örökbe?
– Mostanában nem hallottam ilyenről.
Szenczy Sándor Észak-Koreában
– Miben vagytok mások, mint a többi, nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezet?
– Minden olyan szervezetet, akik ezzel a témával foglalkoznak, tisztelünk és becsülünk. Ugyanazon cél vezérli őket is, mint bennünket. Amiben talán mások vagyunk: mögöttünk áll egy intézményrendszer, vannak óvodáink, iskoláink, anyaotthonaink, védett házaink, sokféle területen jelen vagyunk. A Baptista Szeretetszolgálat 1996 óta működik. A többi szervezettől eltérően nálunk az örökbeadás nem a fő tevékenység, hanem csak egy pici szelete a működésnek. Az alapítványon belül meg tudjuk oldani a szállást az anyukának, nem kell máshonnan segítséget kérnünk, titkolt terheseket is el tudunk helyezni. A másik különbség, hogy mi gyerekmentésben, embermentésben gondolkodunk. A férjem komolyan gondolja, hogy minden külföldön bajba jutott magyart haza kell hozni, és ennek megfelelően tevékenykedünk.
– Van egy nevelőszülői hálózata is a Baptista Egyháznak.
– Igen, a Fészek Egyesület (nem tévesztendő össze az örökbeadást közvetítő Fészek Alapítvánnyal). De ott az örökbefogadásba nem kapcsolódunk be, azt a Tegyesz intézi, mert azok titkos örökbefogadások.
– „Az örökbefogadók ne a vér szerinti gyerek hiányát akarják pótolni, hanem megmenteni egy gyereket”- mondta a férjed egyszer egy interjúban.
– Igen, ezt így gondoljuk.
– Komolyan gyerekmentés, ha valaki beáll egy 180 fős sorba, ahol van évi néhány baba? Aki embert mentene, nem inkább idősebb vagy problémás gyereket kellene örökbe fogadnia?
– Ez így igaz, de mi ezeket a gyerekeket tudjuk megmenteni. De azzal egyetértek, hogy fel kell dolgozni a meddőséget, fel kell dolgozni a veszteségeket. Ez gyászfolyamat. Ha ez nem történik meg, akkor az örökbefogadott gyerek helyettesítő gyerek lesz. Nagyon le lehetne szűkíteni az örökbefogadók körét, ha ezt is vizsgálnánk…
– Ez a pszichológiai alkalmasság része.
– Igen. A nőkkel tevékenykedő szolgálatunknál foglalkozunk a gyászfolyamattal. Az egyik családban meghalt a kisgyerek, és rá egy évre született egy másik gyerekük. Ott járt a kollégánk, és a meghalt gyerekről mutatták a videót, ahelyett, hogy az élővel foglalkoztak volna. Ezt el kellene kerülni.
– És mit csináljon, aki fel akarja dolgozni a veszteségeit?
– Mi keresztény emberekkel foglalkozunk, ők előbb-utóbb megértik, hogy Isten segít nekik. Nem keresztény embereknek még nehezebb, mert nincs mibe kapaszkodjanak. Azt szoktuk javasolni, adjon neki nevet, aztán próbálja elengedni. Mert ha érkezik egy új gyerek, tönkretehetik az életét, ha mondjuk mindig az első gyerekhez járnak a temetőbe, és helyettesítő gyermekként kezelik. De a jelentkező szülőpároknál ezzel nincs lehetőség foglalkozni.
– Legfeljebb a 3-5 év várakozás, az idő tudja megtenni a dolgát… Mire vagy a legbüszkébb?
– A huszonhárom gyerekre, akit örökbe adtunk. Nagyon örülök, amikor sikeres egy örökbeadás. Minden családban, akár hívő, akár nem, nagyon jó helyre kerültek a gyerekek. Szeretném, ha még több lehetőségünk adódna, ha mindenkinek adhatnánk gyereket, de ez a huszonhárom gyerek révbe ért, és remélem, meg tudják állni a helyüket az életben.
Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány
Alapítás éve: 1996, de örökbefogadásokat 2013 nyara óta közvetít.
Örökbefogadásra várakozók száma: 180
Örökbeadások száma tavaly: 9
Várakozási idő: 3-4-5 év
A fennállás óta örökbeadott gyerekek száma: 23
Örökbeadási szándék ellenére hazavitt újszülöttek: 4
Kik jelentkezhetnek: házaspárok és egyedülállók, 42 év alatt, legfeljebb egy gyerekkel. Olyan házaspárok is, ahol az egyik fél külföldi állampolgár.
Egyéb kikötés: keresztény családok előnyben vannak
Lehet-e már a terhesség alatt megismerkedni az életadóval: igen
Segít-e magánutas örökbefogadások adminisztrációjában: igen
Regisztrációs díj: 15 ezer forint (egyszeri)
Közvetítési díj sikeres örökbefogadás esetén: 70 ezer forint
Honlap: http://segely.baptistasegely.hu/orokbefogadas/informaciok-of
