Új mesekönyv az örökbefogadás témájában! Csokó egy csíkos lábú, kerek arcú, sárga madárka, aki anyukát keres magának. Sorra próbálkozik különböző állatokkal, akiket hasonlónak lát magához, míg végül rájön, hogy nem azok lesznek egy család, akik hasonlítanak, hanem akik szeretik egymást.
A Csokó nem az örökbefogadós mesék szokásos sémáira épít (meddő – házaspár – gyereket szeretne – hosszas várakozás után – hazavisz egy kisbabát – első gyereknek), itt a keresést Csokó indítja, nem derül ki, miért nincs anyukája, Mackó mama egyedülálló, és több állatkát nevel már. Szóval itt magukra ismerhetnek azok a gyerekek is, akiket idősebb korban fogadtak örökbe, akiket egyedülálló nevel, vagy akik sokadik testvérnek érkeztek, egy sokszínű családba, és a mese játékosan azzal is foglalkozik, miért nem baj, ha a szülő és a gyerek nem hasonlít egymásra. A Csokó nem szájbarágós, megmarad állatmesének, az örökbefogadás szó nem is szerepel a könyvben. A történet jól használható örökbefogadott testvér érkezésekor, nevelőszülőnél élő gyerekekre is, vagy más olyan helyzetre, ahol egy gyerek nem a vér szerinti családjában él átmenetileg vagy tartósan. De ha a gyerek nem érintett és nincs is ilyen ismerőse, akkor meg egy érzékenyítő mese arról, hogy nem csőrünk színe vagy a lábunk csíkjai döntik el, kit szeretünk.
A mese a bölcsis-ovis korosztálynak szól, nekem a három- és ötéves gyerekeim nagy lelkesedéssel követték a történetet.
A japán származású, Amerikában élő szerző könyvét Bakó Judit javaslatára a Színes a világ könyváruház hozta el Magyarországra, Ungvári Bélyácz Betti fordításában.
Keiko Kasza: Csokó anyukája, 2016, 16 oldal, 1900 forint
