Meglevőnél idősebb gyerek örökbefogadása

Több emberrel beszéltem mostanában, akik úgy indulnak neki az örökbefogadásnak, hogy már van gyerekük, és azzal egyidős vagy nála idősebb gyereket képzelnek el. Ma ezt járom körül.

A jelen magyar gyakorlat alapján ha már van gyerek a családban (akár vér szerinti, akár örökbefogadott), akkor nála csak fiatalabb gyereket lehet örökbe fogadni, legalább két év korkülönbségnek kell lennie a gyerekek között.

Ha több gyerek van, akkor a legkisebbnél is fiatalabbnak kell lennie az újnak. Ezt azonban semmilyen törvény nem rögzíti, én egyéb írásos nyomát sem találtam a nyilvános módszertani anyagokban. Az általam megkérdezett szakemberek szerint a gyakorlatban viszont ragaszkodnak hozzá, ez egy módszertani elv, a továbbképzéseken is szó van róla. Törvény talán azért nem rögzíti, mert el lehet képzelni olyan nyakatekert eseteket, mikor előfordulhat ilyen felállás, például családon belüli örökbefogadásnál, vagy egy nevelőszülőnél. De egy “utcáról besétáló” házaspárnak csak azért nem fognak engedélyezni egy meglevőnél idősebb gyereket, mert az adott család szívesen vállalna ilyet, vagy játszótársat szeretne a gyereknek, esetleg másképp kifutnának az örökbefogadásra alkalmas korból. Még nemzetközi örökbefogadásnál is ragaszkodnak hozzá. Én nem ismerek olyan esetet, mikor az elmúlt tíz évben bárki a meglevőnél idősebb gyereket kapott volna. Egyik alesete a témának, ha a valaki a várakozás alatt terhes lesz. Ilyenkor sem lehet örökbe fogadni, “félreteszik” a házaspárt, ha megszületett a gyerek, új határozat készül (hisz változott a családi helyzet!), és ha továbbra is alkalmasak és szeretnének örökbe fogadni, akkor később kerülhet rá sor, ekkor is úgy, hogy a két év korkülönbség meglegyen a gyerekek között. (Közben állnak a sorban.)

A két év korkülönbségben már van némi játéktér, ettől hallottam eltéréseket, van példa akár szűk egy évre is – ez általában akkor történik, ha az adott gyereknek nem találnak más alkalmas családot. A civilek se feltétlenül ragaszkodnak a két évhez, de nem nagyon kerül sorra ennél hamarabb valaki újra. Ha a már örökbefogadott gyereknek testvére születik, akit szintén örökbe adnak, akkor persze ennél kisebb korkülönbség esetén is megkapja az első család. (A Tegyesz és a Fészek csak akkor szól, ha van beadva újabb határozat, amiben jelezték is, hogy a tesót is vállalják. A többi civil akkor is szól, ha nem áll sorban újra a pár. Ha valaki azt szeretné, hogy ne értesítsék a testvér születéséről, azt is érdemes jelezni.) Elvileg nem kizárt, hogy ha a már örökbefogadott gyerek idősebb testvére örökbe adható lesz, akkor azt megkapja a család, de ez nem automatikus, és nagyon alaposan meg fogják vizsgálni az alkalmasságot.

Örökbefogadásnál a testvérek közti korkülönbség és a családba kerülés között eltelt idő eltérő lehet. Egy örökbefogadás után általában ragaszkodnak hozzá, hogy másfél-két év teljen el, mielőtt újabb gyerek érkezne. (Tehát ha örökbe fogadtál egy kétévest, fél év múlva nem kaphatsz egy újszülöttet.)

A testvérkorkülönbség témáját már interjúkban is körüljártam:

A Tegyesz ragaszkodik hozzá, hogy testvérek között legalább 2 év korkülönbség legyen. Ez miért ilyen fontos?
– Czeizel Endre is azt mondja, az optimális testvér-korkülönbség 2-4 év között van. Ha valami tervezhető, és az örökbefogadás az, akkor nem kéne nagyon sűrűn családba tenni a gyerekeket kis korkülönbséggel. Jó, ha a nagyocska már leválik a szülőről, ha újszülött érkezik. Nagyobb gyerekeknél meg túl kis korkülönbségnél a rivalizáció erős lehet, ami nem könnyíti meg a szülő dolgát. Esetleg a kisebb gyerek lehet fejlettebb, ami a nagynak kellemetlen.
– Örökbefogadásnál eltérhet a korkülönbség, és a családba kerülés óta eltelt idő. Mennyi idő teljen el két gyerek érkezése között?
– Minél nagyobb a gyerek, annál több. Másfél-két év mindenképpen kell, mielőtt újabb gyerek érkezik a családba.

Székely Zsuzsanna, a Tegyesz pszichológusa

Sok oka van annak, hogy miért nem üdvözlendő terhesen örökbe fogadni. A kvázi-ikerhelyzet (korban nagyon közel álló testvérpár) például sosem szerencsés, mert a kicsi a nagyon fog nőni, mint a karón, a kicsi fejlődésének a záloga a nagy fejlődésének az önkéntelen visszafogása lesz. Vannak olyan képzetek, hogy majd az egyik mellemből szoptatom az egyiket, a másikból a másikat. Ez kinek jó? Csak a szülő nárcizmusának.
– Nem biztos, hogy újszülöttet fogadna örökbe.
– Az meg embertelenség. Az örökbe fogadandó gyereknek az az igénye, hogy a teljes elfogadást élje meg. Aki nagy reményekkel bekerül egy családba, és rögvest kap egy kistesót, az nem tudja megélni, hogy őt itt elfogadták, különben miért kap kistesót. Még egy-két évet sem lehetett a középpontban. És a születendő gyerek is fel fogja fogni, hogy nem ő volt a középpontban, hogy már a terhesség alatt sem őrá figyeltek, hanem testvért vállaltak mellé. Akiben van egy kis empátia, az magától eláll ilyen helyzetben az örökbefogadástól, hiszen automatikusan máshová kerül a fókusza. Ha egy örökbefogadásra várakozó várandós lesz, a top prioritása pszichésen a terhesség megélése legyen, bármi más ehhez képest másodlagos.

Kántor Nedda, a Tegyesz pszichológusa

Végül néhány saját meglátás a témában. Minket is foglalkoztatott ez a kérdés, mikor először jelentkeztünk, a két és fél éves gyerekünknél el tudtunk volna képzelni idősebbet is, de a pszichológus nagyon határozottan helyre tette, hogy csak fiatalabbat kaphatunk, és a két év testvérkorkülönbségből is csak nagyon ritkán engednek. Mi jeleztük is a papíron, hogy nyitottak vagyunk a minél kisebb testvér-korkülönbségre, így végül mindkétszer pontosan a minimum (egyik alkalommal két év, két hónap, másodszor két év és és két hét) korkülönbséggel érkezett a gyerekünk. A két örökbefogadás között is két év telt el. Veronika és Zsolti között a két év inkább négy-ötnek tűnt sokáig, méretben is, fejlettségben is, köztük nem volt semmilyen konfliktus vagy féltékenység, kezdettől jól kijöttek. Zsolti és Valentin között a két év inkább egynek tűnik, és Zsoltit nagyon megviselte Valentin érkezése, sokáig emlegette, hogy vigyük vissza és egyéb módokon is kifejezte nemtetszését. Úgy láttam, őt sokkal érzékenyebben érinti a kistesó, mint a fogantatásától a családban élő nagylányomat.

Ez persze még mindig belefér a testvérféltékenységbe, vér szerinti gyerekek közt is létező jelenség. Az új gyerek van a középpontban, több figyelmet kap, osztozni, alkalmazkodni kell, ezt sok gyerek nehezen veszi. De ilyenkor a nagy legalább tud abból önbizalmat meríteni, hogy ő az okosabb, fejlettebb, ő már tud rajzolni, biciklizni, a kicsi nem. Képzeljük el, hogy a “kicsi” még nagyobb és ügyesebb is… Ami akár akkor is megtörténhet, ha a kicsi egy évvel fiatalabb.

Másik tapasztalatom, hogy a gyerekek egymást is szocializálják, a kicsi nagyon sokat tanul a nagytól. Ha a kisgyereked mellé érkezik egy nagy, akit nem te neveltél, és még mielőtt beilleszted a családba, ő kezdi szocializálni a kicsit, a saját korábbi normái szerint, abból is lehetnek gondok. Egyébként meg biztos vannak családok, akik ilyen problémákkal is simán megbirkóznak. A hazai örökbefogadási rendszerben megfigyelhető, hogy a születés útján létrejövő családot próbálják utánozni, illetve már a kockázatokat is igyekeznek kiküszöbölni. A rosszul végződött örökbefogadások egy részében is megfigyelhető valamilyen testvérrel kapcsolatos bonyodalom, például túl gyors egymásutánban érkező gyerekek.

A testvérekkel kapcsolatos gyakori kérdésekről itt is írtam.