A feleség magyar, a férj külföldi állampolgár (de lehet fordítva is), Magyarországon élnek, és szeretnének örökbe fogadni. Nem nagy, de létező csoport, ma az ő lehetőségeiket járom körül.
Magyarország csatlakozott a hágai egyezményhez, amely szerint akkor nemzetközi egy örökbefogadás, ha a gyerek utána más országban fog élni, és erre csak akkor kerülhet sor, ha belföldön nem sikerült szülőket találni neki. Tehát nem az a döntő, milyen állampolgárok a szülők, hanem hol élnek. Ebből következően a Magyarországon élő magyar feleség és dodekanisztáni állampolgárságú férj jogosult nálunk belföldi eljárás keretében örökbe fogadni (sőt, egy itt élő dodekanisztáni pár is). Egy Svédországban élő magyar viszont nemzetközi jelentkezőnek számít, és a drágább, bonyolultabb nemzetközi örökbefogadással kaphat csak Magyarországról gyereket, olyat, akinek itthon nem találtak szülőt. A Gyermekvédelmi törvény viszont kimondja, hogy a nyílt örökbefogadást közvetítő civilek külföldi állampolgárokat nem fogadhatnak (ez a Czeizel-ügy hozadéka, mikor húsz éve amerikai párok a rendszert megkerülve fogadtak örökbe magyar újszülötteket). Ennek dacára az elmúlt évekig néhány civil fogadott vegyes házaspárokat.
A vegyes házaspároknak tehát a titkos örökbefogadás marad lehetőségként. Milyen pontokon tér el a magyarokétól az ő alkalmasságuk?
- A külföldi születési, házassági anyakönyvi kivonatok beszerzése, lefordíttatása macerásabb, költségesebb lehet
- A pszichológusi vizsgálatnál – ha nincs az adott megyében angolul beszélő szakember – vagy a magyarul beszélő fél tolmácsol, vagy visznek tolmácsot, vagy külső szakértőhöz küldik őket.
- A budapesti Tegyesz évente egyszer-kétszer szervez angolul is felkészítő tanfolyamot, vagy visznek tolmácsot a magyar tanfolyamra, vagy a feleség tolmácsol.
- A nyílt örökbefogadástól elesnek, tehát újszülöttre kisebb az esélyük.
Sok vegyes házaspár úgy megy át a rendszeren, mint a kés a vajon, de az is előfordul, hogy az adott megyében nincs tapasztalat még külföldiekkel, és a szakemberek sincsenek tisztában a joggal. Például a sok éve itt élő magyar-dodekanisztáni házaspárnak azt a tanácsot adják, hogy fogadjanak örökbe Dodekanisztánból. (Holott egyre több ország csatlakozik a Hágai Egyezményhez, amely szerint belföldi örökbefogadásra csak az adott országban élők jogosultak.) Vagy hogy a feleség egyedülállóként szerezzen határozatot, a férje jóváhagyásával, egyedül fogadjon örökbe, és majd később a férj házastársilag adoptálja a gyereket. Ezekre a csavarokra nincs szükség, simán jogosultak itt örökbe fogadni. Ha viszont a jelentkezésnél megemlítik, hogy az örökbefogadás után Dodekanisztánba fognak költözni, akkor nemzetközi örökbefogadónak minősülnek. Hogy egy konkrét gyerekért valóban ugyanolyan eséllyel indul-e egy vegyes pár, pláne egy magyarul nem is beszélő külföldi pár, mint a magyarok, az függ a döntést hozó szakember preferenciáitól a kérdésben (ahogy az idősebb, a sokgyerekes, az egyedülálló vagy épp a meleg jelentkezők esetén is). Az általam ismert vegyes párok általában elfogadtak roma gyereket és viszonylag hamar sorra kerültek.
Jöjjön néhány beszámoló vegyes pároktól.
„2013 októberében jelentkeztünk. A férjem dán, tehát EU-s állampolgár, aki itt letelepedési engedéllyel rendelkezik, van saját vállalkozása, adókártyája és személyije, lakcímkártyája. A jelentkezéskor még nem beszélt jól magyarul, így az ügyintézőnél én tolmácsoltam, a pszichológusi vizsgálatnál pedig kértük, hogy angolul menjen. Kétszer voltunk a pszichológusnál, alaposan kikérdezett, de semmi problémánk nem volt ezzel, készültünk erre. Első körben a Tegyesznél azt mondták, hogy meg kell várnunk az angolul zajló tanfolyamot, végül februárban mehettünk tanfolyamra magyar nyelven. Én tolmácsoltam végig, de a férjem sok mindent megértett. A végleges határozathoz kellett mindkettőnk születési anyakönyvi kivonata, a férjem esetében hiteles magyar fordításban, ez nem olcsó.
0-4 éves korrigálható állapotú gyermeket vagy testvérpárt kértünk származási kikötés nélkül. Már az elején tájékozódtunk, hogy a törvény szerint a civilek nem fogadhatnak minket, mi így is indultunk neki az egész folyamatnak. Továbbá önreflexió alapján abban állapodtunk meg, hogy jobban örülnénk, ha a gyermek nem lenne újszülött, ezért a civilekhez nem jelentkeztünk, még azután sem, hogy kiderült, esetleg a Fészekhez mehettünk volna. Az országos listára azonnal jelentkeztünk, onnan érkezett a kétéves kisfiunk, a határozat megszerzése után tíz hónappal már hazavihettük. Hátrányt, megkülönböztetést csak abban éreztünk, hogy a civilek nem fogadtak volna, de mivel mi erre készültünk, ezzel számoltunk, ráadásul a szívünk mélyén újszülöttet nem is akartunk. Tapasztalataink szerint a magyar folyamat elég light-os. Családtagunk fogadott örökbe Norvégiában, ott sokkal szigorúbbak a feltételek, és a várakozás is sokkal hosszabb, ráadásul csak külföldi örökbefogadás van, így sokkal többe kerül elutazni Kínába például.”
Queen Missy of Missylandia
„A férjem Magyarországon élő uniós állampolgár (13 éve él itt), konyhanyelven tud magyarul. A pszichológusi vizsgálat angolul zajlott, a pszichológus kiválóan beszél angolul és szakmailag is száz százalékig megbízunk benne. A tanfolyam esetében választhattunk, hogy megvárjuk az angol nyelvű tanfolyamot, amit ritkábban szerveznek vagy elmegyünk a következő magyarra, amennyibe vállaljuk, hogy én tolmácsolok. Az utóbbit választottuk. Hogy a többi résztvevőt ne zavarjuk, úgy oldottuk meg a tolmácsolást, hogy én egy füzetbe írtam angolul az elmondottakat, amit a férjem közben követett, ahogy tudott. A tanfolyam elején magyarul mutatkozott be.
Kicsit elakadt az ügyünk az alkalmassági határozatot kiadó gyámhivatalban, mert eleinte úgy értelmezték, hogy egyáltalán nem kaphatunk határozatot. Én Szabadkán születtem (volt Jugoszlávia) és bár születésemtől magyar állampolgár vagyok és 25 éve itt élek, elsőre úgy látták, hogy egy szerb-bolgár házaspár akar örökbe fogadni. (Egy itt élő szerb-bolgár házaspárnak is joga van itt örökbe fogadni!) A státuszomat gyorsan tisztáztuk, akkor meg azt mondták, hogy fogadjunk örökbe Bulgáriában. Itt meghökkentünk, mert úgy tudtuk, hogy ott kell örökbe fogadni, ahol élsz. Szóval eléggé bepánikoltunk, már ügyvédet is kerestünk az elutasítás esetére, de aztán a Tegyesz segített, megtalálta a vonatkozó jogszabályt, ami alapján nagy nehezen megadták a határozatot. Ez kb. egy hónappal növelte meg az ügyintézést. Ez volt a legstresszesebb része az alkalmassági folyamatnak.
A jogszabályi értelmezés miatt csak egy civil fogadott bennünket, a Fészek. A határozat átvételétől 3,5 hónappal érkezett a telefonhívás a Fészektől. Nem volt származási kikötésünk, rendezettek a körülményeink. Újszülött kisfiunkat élete 6. napján hoztuk haza a kórházból.”
Cosima„A férjem sok éve itt élő külföldi. Az eljárás több pontján úgy éreztem, hátrányt szenvedünk. Egy külső, angolul beszélő pszichológushoz küldtek minket, plusz 40 ezer forintért. Az angol nyelvű tanfolyam is többe került, és sokat kellett rá várni, így, hogy azalatt is álljunk a sorban, először én szereztem egyedülállóként határozatot, és azzal várakoztam pár hónapot, majd utána szereztünk közös alkalmasságot. Az anyakönyvek lefordítása is drága volt. Másfél évbe telt a határozat megszerzése végül. Úgy érzem, többet vártunk a gyerekre, mint a rá vonatkozó elképzeléseink szerint kellett volna. Ismerőseim hasonló paraméterekkel sokkal hamarabb sorra kerültek. Szerintem félretették az aktánkat. A fő diszkriminációnak azonban azt gondolom, hogy egy itt élő, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező külföldivel civil szervezet nem köthet szerződést, holott a Tegyesz nyílt örökbefogadásra is ad határozatot a vegyes házaspároknak.”
Havasigyopár
Ha a vegyes házaspár (vagy bárki) nem Magyarországon él, akkor az adott országban tud örökbe fogadni, Magyarországról legfeljebb nemzetközi eljárás keretében kaphat gyereket, ha a szóba jövő hét ország egyikében él, és vállalja a feltételeket.
