Megérkeztek az április beszámolók a nemrég örökbefogadott családokról. Szeretettel gratulálok a szülőknek, és várom továbbra is a jelentkezését azoknak, akikhez a közelmúltban érkezett gyerek.
Nicknév: Porvai Tibor
Családi felállás: Házaspárként első gyermekünkre vártunk
Miben vagytok mások, mint mások: Talán annyiban, hogy az örökbefogadást nem az utolsó lehetőségnek tekintettük, hanem választásnak.
Miért fogadtatok örökbe: Nem született vér szerinti gyermekünk, és az inszeminációk és lombikok helyett döntöttünk így.
Mennyit vártatok: Kevesebb mint másfél évet a határozattól, az egyesületnél valamivel több mint egy évet.
Ki érkezett, honnan: Újszülött, roma származású kisfiú, Berci, a Gólyahír Egyesülettől.
Clik here to view.
Berci
Teljesen egészséges? Az életet adó dohányzott, de ettől Berci nem károsodott, egészséges, jól fejlődik, már átalussza az éjszakákat.
A leg…
A legjobb élményünk a kórházban töltött hét.
A legnagyobb parám az volt, hogy nem fog tetszeni a baba. De szerencsére szerelem volt első látásra. (apa)
A legnagyobb parám az volt, hogy az apjának nem fog tetszeni a baba.(anya)
A legjobb tanács, amit kaptatok: Hogy készüljünk föl jó előre az utolsó pelenkáig. Nem fogadtuk meg, de bebizonyítottuk hogy decemberben sem lehetetlen szobát festeni.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Remek volt a felkészítő tanfolyamunk és az egyesülettől is sok információt kaptunk amik helytállóak voltak. A papírmunkára persze lehetetlen tökéletesen felkészülni de végül is minden elintéződött a maga idejében.
Miről olvasnál szívesen: Olyan tapasztalatokról, amikor a gyerek közösségbe kerül, és azt, ami nekünk egyébként természetes, hogyan kezeli a többi gyerek, szülők, nevelők, és hogyan kezelhetjük mi ezt a helyzetet.
*******
Nicknév: Nincs még, de lelkes olvasó vagyok.
Családi felállás: Férjemmel már a második gyermekünket fogadtuk örökbe tavaly szeptemberben. Van egy hatéves nagyfiunk, Bálint, és egy most tíz hónapos kislányunk, Marcsi.
Miben vagytok mások, mint mások: Mindkét gyermekünk általunk már előre választott neve napjához kötődik valami. Kisfiunkat aznap láthattuk meg először. Kislányunk érkezésével kapcsolatban pedig aznap kaptunk egy szimbolikus tárgyat kedves zarándok ismerőseinktől, másnap pedig jött A Telefonhívás. Mi hiszünk ezekben a csodákban.
Miért fogadtatok örökbe: mert a mai napig nincs vér szerinti gyermekünk.
Mennyit vártatok: Kisfiunkra 9 hónapot, kislányunkra 2,5 évet. Nem jelöltünk meg nemet, illetve 0-2 év közötti, korrigálható egészségi állapotú gyermekek szülőségét vállaltuk.
Hanyadik kiajánlást fogadtátok el: korábban nemet mondtunk (már akta alapján) egy súlyos beteg gyerekre az országos listáról, aki nem biztos, hogy sokáig köztünk lett volna. Sorra kerültünk az egyik alapítványnál is, de akkor már ismerkedtünk Marcsival.
Clik here to view.
Marcsi
Ki érkezett, honnan: Marcsi, majdnem négy hónapos kislány a megyei Tegyesztől (piros megye), titkos örökbefogadás útján.
Egészségi állapota a korrigálható kategóriába tartozik, ugyanúgy, mint a fiunk is. De erről természetesen tájékoztattak minket, és tudatosan vállaltuk őket, nem volt zsákbamacska. Sőt, kicsit ijesztő is volt a Tegyesz előadásában ez-az, de objektív szakemberekkel megbeszéltünk mindent, akik a valós (egyébként csekély) kockázatokról felvilágosítottak minket. Ezek után is úgy gondoltuk, hogy ezzel mi megbirkózunk, és boldog családi életet tudunk élni.
A leg…
A legmeglepőbb az volt, hogy kisfiunk a telefonhívás másnapján kijelentette, hogy érzi, közel a kistesó, és lány lesz. Természetesen ő nem tudta, hogy hívtak minket.
A legszebb pedig az volt, hogy ugyanannál a nevelőszülőnél élt kisfiunk is egy ideig, mint most a kislányunk. Mi ezt a kedves nevelőszülőt most ismertük meg, és egy nagyon szép találkozás és felismerés volt. Ugyanabban a kiságyban is aludtak a gyerekeink. Örök hála a sok törődésért és szeretetért, hogy anyukájukként gondoskodott róluk.
A legviccesebb az volt, hogy az ügyintézés során mindenkit Ritának hívtak. Mindenkit!
A legjobb tanács, amit kaptatok: “Ha te nyugodt vagy és kipihent, a gyerek is az lesz, és fog enni rendesen.” Ezt sosem felejtem el.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A testvérféltékenység nem úgy jelentkezett, mint másoknál. Nálunk az volt a nehéz szituáció, mikor kisfiunk azt gondolta, hogy kistesó jött, ő mehet. Félt tőle, hogy őt most “máshova visszük”, más családba kerül. Ezzel egy jó alkalom nyílt arra, hogy megértse, hogy az ÖRÖKbefogadás valóban örökre szól, történjen bármi is. A kishúgát nagyon szereti, védelmezi, tanítgatja.
Miről olvasnál szívesen: Szívesen olvasnék kamaszodó örökbefogadottakról, az ő családjaikról, szüleikről, az identitáskeresésekről. Hogy hogy is megy ez.
Nicknév: Gyöngyi Anyu
Családi felállás: leendő férjemmel az első és egyetlen kisfiunkra vártunk. Kifejezetten Downos gyereket akartunk.
Miért? A családban volt Down-baba, de sajnos kétévesen meghalt. A párom és én is a Down Alapítványnál dolgozunk. Egyikünknek sem lehetett gyermeke. Vágytunk egész lelkünkkel egy Down-babára!
Mennyit vártatok? Egy hónapot. Augusztusban indítottuk az eljárást, hónapra rá családbafogadással hoztuk haza a fiunkat.
Clik here to view.
Szabi
Ki érkezett? Szabika, Budapestről Budapestre, nyílt örökbefogadással, Steinbach Éva segített. Ő a mi angyalunk.
A legviccesebb: Kihelyezték hozzánk harminc napra, amikor már fél éve mi neveltük.
A legkedvesebb: nagyon gyors volt az ügyintézés.
Mit szól a környezet? Eleinte mindenki azt mondta, hogy nehéz lesz, nem tudjuk mit vállalunk. Most már látják, hogy Szabi esetében ez nem igaz. Nem titkoljuk sehol, hogy Down.
Miről olvasnál: hogyan fogadta az egészséges gyerek és a Down is, amikor megmondták, hogy örökbefogadott.
******
Nicknév: (nem kommentel)
Családi felállás: Négy éve vagyunk házasok, nem sikerült természetes úton és többszöri lombikozással teherbe esni, kezdettől nyitottak voltunk az örökbefogadásra.
Miben vagytok mások: Nem voltunk teljesen határozottak és eltökéltek, sokat vívódtunk, hogy a kényelmes és önző gyermektelenséget válasszuk, vagy kockáztassunk és mondjunk igent a nagy életmódváltásra. Aztán csak engedtük, hogy megtörténjen, és azóta is úgy érezzük, hogy szinte nem is nekünk kellett meghozni egy súlyos, életre szóló döntést, hanem csak hagytuk, hogy valami fontos dolog belépjen az életünkbe.
Mennyit vártatok: Már négy hónappal a határozat érvénybe lépése után ajánlottak egy kisfiút, de még nem álltunk készen a fogadására, aztán tavaly szeptemberben néztük meg a kislányunk aktáját, pont a határozat megszerzése után egy évvel, és november elején hoztuk őt haza.
Clik here to view.
Panna
Ki érkezett, honnan: Panna 3 hetes kora élt nevelőszülőnél, 20 hónaposan került hozzánk az országos listáról, nemrég ünnepeltük a 2. születésnapját. Egészséges, a tavalyi laktóz-intolerancia gyanú elvonult a fejünk fölül, még egy szemtengelyferdülés játszhat előző diagnózis alapján, de nem látszik semmi jele.
A legnehezebb: A barátkozás egy hónapig tartott az elfoglaltságaink miatt, és úgy gondoljuk, szükségünk volt ilyen „hosszú” időre ahhoz, hogy igazán és szívből és fejből is meghozzuk ezt a döntést, mert nehéz volt megszokni a gondolatot, hogy az életünk ekkorát változik, és mostantól ez a változás végleges és megmásíthatatlan lesz.
A legemlékezetesebb: Ebből több is van: a férjem ellágyult arca, ahogy először ránézett a lányunk fotójára… ahogy a második látogatás után sírunk a vonaton hazafelé… amikor először hallom, hogy Mama… az első közös állatkert és kirándulás, amikor mi már tényleg család vagyunk… na, ezektől most is könnyezem…
A legnagyobb köszönet: A csodálatos nevelőanyáé, akinek ő volt az első neveltje, és megszakadt a szíve, hogy el kell engednie, miközben a legnagyobb odaadással készítette elő nekünk a terepet, és úgy jártunk hozzá, mintha egy család lennénk. Azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, szerető gondoskodásáért minden nap hálát adunk.
A legnagyobb félelem: Panna már 20 hónapos volt, amikor elhoztuk, nagyon kötődött a nevelőszülőhöz, akit anyának szólított. Rettegtünk, hogy vissza akar menni hozzá, és felkészültünk minden szörnyűségre: hogy sírni fog, nem alszik, nem tud minket elfogadni.
A legnagyobb megkönnyebbülés: Szinte hihetetlen, de amióta együtt élünk, nem látjuk semmi jelét a nagy traumának, a kislányunk jókedvű, hálás, kiegyensúlyozott és szélsebesen fejlődő gyerek.
A legviccesebb: A barátkozás során egyre hosszabb időt töltöttünk együtt, ezért előbb-utóbb az is bekövetkezett, hogy a pelus irányából egyértelmű szagok jelezték a csere szükségességét. Híresen érzékeny orrú párom hősiesen vállalta a megmérettetést, aztán aznap még 15-ször hallottam üdvözült mosoly kíséretében: mekkorát kakilt a kislányunk!
A legmeglepőbb: Az egyik nagymamának voltak fenntartásai és aggodalmai a származással és az örökbefogadással kapcsolatban. Ez a súlyos probléma kb. 2 percig állt fenn az első találkozásukkor, azóta ő a legboldogabb, legbüszkébb nagymama az országban, szoros versenyben a másik nagyival. Az egész környezetünk, a barátok, ismerősök, a tágabb család fantasztikusan elfogadó, a kis hölgy mindenkit levesz a lábáról. Ez sokat segít nekünk, hogy egyre büszkébb és igazibb szülők lehessünk.
A legkellemetlenebb: Mindenki megdicséri lányunk gyönyörű szemét, majd megkérdezik, hogy kitől örökölte a szép barna bőrét. Erre még nehéz kapásból válaszolni, bár egyre könnyebben mesélek az örökbefogadásról, csak nem szeretném a játszótéren rögtön elsőre kihirdetni.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben/tanfolyamon: Minden sokkal könnyebben és zökkenőmentesebben alakult, mint hittük, nagy nehézségekre készültünk, de óriási szerencsénk volt a kislányunkkal, a nevelővel, az ügyintézőkkel, az összeszokással.
A legmacerásabb: A hivatali ügyintézések, papírok beszerzése, várakozás az iratokra.
A legjobb tanács: Mindenkit hallgassatok meg, de nem kell hallgatnotok senkire!
Miről olvasnátok szívesen: Az örökbefogadás és roma származás „tálalásáról” a külvilág felé.
********
Nicknév: kismarti
Családi felállás: férjemmel az első közös gyermekre várakoztunk.
Miben vagytok mások, mint mások: Az örökbefogadás miatt kötöttünk házasságot 15 év együttélés után, miután az első kört „egyedülállóként” csináltam végig. Az idegtépő várakozásban, felmérve a lehetőségeket, illetve megfogadva tanácsadónk jóindulatú ajánlását rájöttünk, hogy ezzel nem szabad nehezíteni a helyzetünket. Hiába gondoljuk úgy, hogy egy élettársi kapcsolat sokkal erősebb és szilárdabb lehet a házastársinál, itt most nem az számít, hogy mi mit gondolunk erről.
Miért fogadtatok örökbe: Hosszú próbálkozás után sem sikerült a közös gyermek, így ezt az utat választottuk. Ismeretségi körünkben, akik már fogadtak örökbe, nagyon biztattak, ez sokat segített. 0-4 éves, bármilyen nemű és származású gyerekre vártunk, korrigálható állapotúra.
Mennyit vártatok: A határozat kézhezvételétől számítva egy évet, az első regisztrációhoz képest pedig 2,5 évet (ekkor az élettársi kapcsolat miatt „egyedülállóként” regisztráltak, ezután jött a házasságkötés, új alkalmassági, újabb tanfolyam stb.).
Clik here to view.
Szabina
Ki érkezett, honnan: Szabina, egy tüneményes 2,5 éves kislány Borsod megyéből (országos lista). Születése óta nem látogatták.
Akkor mi tartott ennyi ideig? Attól tartok, elfeledkeztek róla. Teljesen egészséges (születésekor volt egy kisebb műtétje, de annak semmi nyoma), nem is roma, mégis a megyéjében ki sem ajánlották.
A leg…
A legviccesebb, amikor megdicsérik gyönyörű fekete extra hosszú szempilláját (ez az, ami mindenkinek elsőre feltűnik), majd hogy mennyire hasonlít rám. Megjegyzem, nekem szőke, alig látható szempillám van, azonban mindig nagyon jól esik, ha azt mondják, hogy hasonlít rám, pedig valójában én szeretnék hasonlítani őrá. Itt nem a szempillákra gondolok, hanem arra, ahogyan ezt az egész helyzetet kezelte, amilyen szeretetet áraszt felénk, és amilyen nagyszerűen érzi azt, hogy kihez hogyan közeledjen, az adott szituációban hogyan viselkedjen. Káprázatos érzéke van mindehhez, el sem tudom képzelni, hogyan tudnak a gyerekek ilyen bölcsek lenni.
Számomra az egyik legemlékezetesebb pillanat az elköszönés volt a nevelőszülőktől, akik 2,5 éves koráig nevelték, féltő szeretetben gondoskodtak őróla és 3 további kisgyermekről. Mi felnőttek izgatottan vártuk, hogy hogyan zajlik majd a búcsúzás, a nevelőanyuka elérzékenyülve, nevelőapuka mosolyogva, mondván, hogy jó helyre kerül a pici lány. Szabina pedig, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, mindenkinek puszit adva, boldogan indult ki az autóhoz, és fülig érő szájjal, két kézzel integetett az ott maradóknak. Szinte el sem hittem, illetve tartottam tőle, hogy ez biztosan nem lesz ilyen egyszerű. Kis idővel lesz még nagy sírás, és kéri, hogy hozzuk vissza. De nem! Egyszer sem kért ilyet az elmúlt három hónapban, sőt kimondottan az látszódott rajta, hogy nagyon boldog, jól érzi magát, és úgy viselkedik mintha mindig is velünk lett volna. Vannak olyan dolgok, amikhez úgy gondolom, mi emberek nagyon kicsik vagyunk, hogy megértsük, felfogjuk.
A legkedvesebb pillanatok azok, amikor azt mondja lágyan, a lehető legnagyobb szeretettel, hogy „Anya!”, és átöleli a nyakamat. Leírhatatlan boldogság! Mindenkinek ezt kívánom, akinek ebben még nem volt része, hogy mihamarabb átélhesse! A másik csodálatos dolog, amikor Apát is kéri, hogy hajoljon oda, egyik kezével az én, másikkal Apa nyakát öleli, és összehúzza a fejünket, hogy mindhármunké összeérjen.
A legmeglepőbb, hogy ugyanazokat a dolgokat szereti, amiket én, és természetben is nagyon hasonlóak vagyunk. Valószínűleg ennek is köszönhető a közös hullámhossz. Persze Apával is nagyon össze tudnak hangolódni, félelmetes, mennyire jól veszi a humort, és már most menyire kreatív a játékban.
Ami még meglepő volt, a barátkozás alatt személyesen csak a nevelőszülőkkel találkoztunk, a szakemberek elhitték telefonos beszámolóinkból, hogy jól megy a dolog.
A legnehezebb, amikor rá kell szólnom, ne tegye, holott tudom, hogy nem rosszaságból csak kíváncsiságból csinálja. Nagyon rossz érzés korlátozni a gyermeki kíváncsiságot, nem is teszem gyakran, ebből néha vannak konfliktusok, mondván sok mindent megengedek.
A legjobb tanács, amit kaptatok: Hagyatkozzunk a megérzéseinkre! Készüljünk fel, hogy lesznek nehéz időszakok! Ha valamit nem akar megcsinálni, mutassunk példát! Ha pedig tanácstalanok vagyunk, figyeljük őt, hiszen ő ösztönösen tudja mi neki a jó!
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Szinte minden, de inkább úgy fogalmaznék, hogy ez az, amit nem lehet a „nagykönyvben” megírni! Nincs két egyforma eset, két egyforma gyerek, két egyforma család, két egyforma nevelőszülő, és még azt is mondanám, hogy két egyforma megye, illetve ügyintéző sem, ami szintén meghatározó tud lenni egy ilyen történetben. Ilyen szempontból mi nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat!
A tanfolyamon hiába kérdezgettem a nagyobb gyermek örökbefogadásáról, nem sok kézzelfogható tanácsot kaptam. Most már értem, hogy miért. Erre tényleg nem lehet egy sablont ráhúzni.
Miről olvasnál szívesen:
Minden érdekel, nagyon jó az oldal, és szerintem jó a koncepció is. Bízom benne, hogy Zsuzsának sokáig lesz energiája így folytatni. Fantasztikus az az elhivatottság, amivel hétről hétre újabb színvonalas cikkekkel, interjúkkal, elemzésekkel áll elő a három gyermek mellett, a kommentekről, egyéni tanácsadásokról, lelki támogatásról, közösségformálásról még nem is beszéltem. (Elnézést, hogy ezt ide írtam, de nagyon fontosnak tartottam megjegyezni! )
********
Nicknév: Beja
Családi felállás: Egyedülállóként fogadtam örökbe a kislányomat.
Miben vagy más, mint mások: Biztosan nem vagyok egyedül ezzel, de talán mégis a kisebbséghez tartozom: semmilyen humán reprodukciós eljárásban nem vettem részt. Amikor jelentkeztem a Tegyesznél, még volt- bár nem sok – esélyem arra, hogy vér szerinti gyermeket szüljek, azonban az életem úgy alakult, hogy nem lett hozzá megfelelő társam. Az örökbefogadás gondolata azonban huszonéves korom óta motoszkál a fejemben. Azután időközben a hormonjaim is összekócolódtak. Nincsenek véletlenek…
Miért fogadtál örökbe: mindig is szerettem volna örökbe fogadni egy gyermeket, akár születik vér szerinti gyermekem, akár nem.
Mennyit vártál: Két és fél évet vártam a kislányomra, várakozás közben egy alkalommal módosítottam a feltételeken. A jelentkezéskor, 2013-ban 0-3 éves gyermekre várakoztam, nemi és származási kikötés nélkül. Ezt kértem módosítani 2014-ben 1,5-4 éves korú kislányra, származási kikötés nélkül.
Hanyadik kiajánlást fogadtad el: A Tegyesz részéről a másodikat, volt egy magáutans lehetőségem is, ott azonban a szülőanya nem szerette volna a gyermekét egyedülálló örökbefogadónak adni. Szóval, tényleg nincsenek véletlenek!
Clik here to view.
Kata
Ki érkezett, honnan: Kata, majdnem hároméves, roma származású kislány Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, az országos listáról. Kéthetesen a kórházból került szintén roma származású nevelőszülökhöz, akiknél találkozásunkig élt. 2015 decemberében hoztam őt haza. Veleszületett kombinált szívhibával született, amiről a múlt havi kontrollvizsgálaton kiderült, hogy gyakorlatilag szinte teljesen meggyógyult! Kontrollálni szükséges ugyan, de tulajdonképpen makkegészséges!
A leg…
A legtipikusabb felismerésem az volt, hogy bár Kata már 2015 februárjában örökbe adható volt, egy várakozó házaspár sem nézte őt meg. Gondolom megijedtek a betegségétől és a származásától.
A legbiztosabb a tudat volt, hogy Kata az én kislányom. A felkészítő tanfolyamon melegen ajánlották, hogy először az aktát olvassuk el, csak azután következzen a fotó. Mégis fordítva történt, és én mégis rögtön éreztem, hogy mi összetartozunk, hogy dolgunk van egymással! Meg sem vártam a kérdést, hogy szeretném-e személyesen látni, máris mondtam, hogy igen. Tudtam, hogy van egy kislányom!
A legfélelmetesebb az volt, amikor először indultam el egyedül Katához. Nagyon hosszú út volt, valójában is és átvitt értelemben is: sírtam, nevettem egyszerre.
A legkellemesebb, szívmelengető érzés az volt, ahogyan Kata nevelőanyukája fogadott a ház kapujában. Ahogy megláttam Katát, minden félelmem elszállt. Valami nyugalom fogott el, tudtam, hogy minden rendben lesz.
A legemlékezetesebb momentum az volt, amikor az első találkozás végén elköszöntem Katától, ő szomorúan megkérdezte a nevelőanyukától: ” …akkor mégsem ő lesz az anyukám?” Nem értette miért megyek el…
Nagyon kedves családot ismertem meg a nevelőszülök személyében, mindig is szeretettel és hálával gondolok rájuk, amiért gondosan nevelték Katát majd három évig. Nap nap után lesték az én minden gondolatomat is, rengeteget beszélgettünk, naponta vacsorával vártak, barátságban váltunk el egymástól. Két vér szerinti gyermekük mellett Katával együtt négy nevelt gyermekük volt.
Katával érkezett közel 70 fotó, sok szép kis ruha is. E-mailben tartjuk a kapcsolatot, mindig nagyon várják a friss híreket, fotókat.
A legszerencsésebb a mi történetünkben, hogy Kata a nevelőcsaládnál együtt nevelkedett egy nála 11 hónappal idősebb másik nevelt kislánnyal, akit az én érkezésem előtt három hónappal adtak örökbe. Így Kata végignézte az ő barátkozásukat, a nevelőszülők pedig erre a történetre felfűzve folyamatosan mondogatták neki, hogy érte is jönni fog az anyukája. Így, mire én képbe kerültem, ő már gyakorlatilag várt engem.
A legcsodálatosabbak a barátaim, akik éjjel-nappal egy emberként álltak és állnak ma is mellettünk. Az ő segítségük és támogatásuk nélkül minden sokkal nehezebb lett volna. Még haza sem értünk, már roskadoztak a polcok a játékoktól, kis ruháktól. Pakoltunk, szereltünk, bútorokat tologattunk, hogy mire Kata megérkezik, minden készen álljon a fogadására. Nem is beszélve az éjszakába nyúló beszélgetésekről, sok okos tanácsról! Nem tudok elég hálás lenni!
Legjobb tanácsra nem emlékszem, de nekem végtelenül sokat segített a várakozás/felkészülés alatt a Mózeskosár Egyesület tagsága is, a sorstársak történetei, tapasztalatai és Zsuzsa pótolhatatlan blogja!
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Bár Kata három hónap alatt 3 kg-ot hízott és 2,5 cm-t nőtt, mégis elmaradt a habzsolás, az a megnövekedett étvágy, amiről néhányat beszéltek nekem korábban.
Miről olvasnál szívesen: dackorszak örökbefogadott gyerekeknél, utánkövetés tapasztalatai, később született vér szerinti testvér(ek) örökbefogadása, gyökérkeresés támogatása, interjú nevelőszülőkkel.
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Image may be NSFW.Clik here to view.
