Vér szerinti vagy örökbefogadott gyerek vagyok-e? Kaptam egy ilyen olvasói kérdést, és ezt a kételyt a neten is megosztják néha már felnőtt emberek.
Összeszedtem néhány jelet, amely gyanakvásra adhat okot:
- Sosincs szó a terhességről, szülésről, csecsemőkorról a családban.
- Az erre vonatkozó kérdéseket egy mondatban intézik el a szülők és nem kezdenek el sztorizni.
- Nincsenek emlékei az első 5-6 évből az illetőnek.
- Nincsenek csecsemőkori vagy kisgyerekkori fotói.
- Vagy vannak ilyen fotók, de azokon az első néhány évben nem szerepelnek a családtagok.
- Rokonok, ismerősök elejtett megjegyzéseket tesznek.
- A születési anyakönyvi kivonat későbbi évben készült, mint a születés.
- Az egész család harminc éve Budapesten él, de a gyerek Debrecenben született. (És nincs egy családi sztori a miértről.)
- A gyerek olyan településen született, ahol nincs kórház (És nincs egy sztori a miértről).
- A gyerek 10-20 év házasság után született, első gyerekként.
- Az anya egyedülálló, és sosincs szó az apáról.
- A szülőknek olyan betegsége van, amely valószínűtlenné teszi a gyerekszülést.
- Az anya 40-45-50 évvel idősebb a gyereknél, pláne első gyereknél. (Régen a 45 éves körkülönbség még nem volt előírás.)
- A vércsoportok nem stimmelnek.
- A gyerek senkire nem hasonlít a családból.
A fentiek bármelyikének lehet természetesen más magyarázata, mint az örökbefogadás, de ha több is fennáll, az már megalapoz egy gyanút. Érdemes egy őszinte beszélgetésben megkérdezni a szülőket. Végső bizonyosság a gyámhivatalban nyerhető. A törvény szerint minden örökbefogadottnak joga van a származása megismerésére. A lakóhely szerinti megyeszékhely (Budapesten a 11. kerület, Pest megyében Szentendre) gyámhivatalába kell menni. Ott minden kérelmezőt tájékoztatnak, hogy örökbefogadott-e, él-e a vér szerinti szülője, és van-e testvére. Ezekhez nem is kérik ki a vér szerinti család hozzájárulását. Ismétlem: a gyámhivatalban bárki megtudhatja, hogy ő örökbefogadott gyerek-e. 14 és 18 év közötti érdeklődőnél ehhez az örökbefogadók (szülők) beleegyezése sem kell, de tájékoztatja őket a gyámhivatal a kérésről.
Sajnos, a 20-30-40-50 évvel ezelőtti örökbefogadásoknál igen gyakori volt, hogy a szülők eltitkolták a gyerek elől, hogy örökbefogadott. Ebben nem a rosszindulat, csak a tájékozatlanság játszott közre, ekkor még nem volt felkészítő tanfolyam az örökbefogadóknak, nem kaptak tájékoztatást, hogy kell ezt csinálni. Tehát ma is szaladgálhat sok felnőtt ember az országban, akik még mindig nem tudják, pedig örökbe fogadták őket.
Már volt cikk a származáskutatás, a vér szerinti család megkeresésének hivatalos és nemhivatalos lépéseiről. Én nagyon fontosnak tartom a szembenézést a gyökerekkel, viszont azt is gondolom, ha valaki mondjuk 28 éves korában tudja meg, hogy örökbefogadott, akkor ne azzal kezdje, hogy elrohan rögtön a vér szerinti családhoz. Ezt fel kell dolgozni, lehetőleg az örökbefogadókat is bevonva. Nagyon ajánlom a Felnőtt örökbefogadottak klubját a Mózeskosár Egyesületben, ahol pszichológusok és sorstársak segítenek felkészülni a találkozásra. Majd egy külön cikkben fogok foglalkozni vele, hogyan lehet „tálalni” a gyökérkeresést az örökbefogadó családnak. Az örökbefogadottak nagyon sokszor félnek, csak a szülők háta mögött, vagy halála után merik elindítani a keresést.
