Újabb gyerekek a fedélzeten! Minden friss szülőnek szeretettel gratulálunk!
Nicknév: Zsuzsanikó
Családi helyzet: házasként első gyerekre vártunk
Mióta várakoztatok: két éve, 0-3 hónapos egészséges babára, származási kikötés nélkül. Az Alfánál 15 hónapja várakoztunk, amikor felhívtak.
Hányadik kiajánlást fogadtátok el: a másodikat.
Milyen gyerek érkezett, honnan: félroma újszülött kisfiú az Alfa Szövetségen keresztül.
A leg…
A legérdekesebb momentum talán az volt, amikor kiderült, hogy a szülőanya védőnője 12 évvel ezelőtt évfolyamtársa volt a férjemnek a mentálhigiénés képzésen.
A legmeglepőbb: kisfiunk kevesebb, mint öt perc alatt kibújt!
A legkedvesebb: a védőnő és a szervezet pszichiáter munkatársa egyaránt a legtermészetesebben ajánlotta fel, hogy lakjunk náluk a kórház közelében töltött néhány nap alatt.
A legnehezebb: nyilvánvaló volt, hogy a szülőanya nagyon nehezen mond le a kisbabáról, kötődik hozzá, csak úgy érezte, nincs más választása, mint hogy örökbe adja. Pár napig szorongtunk, hogy esetleg meggondolja magát…
A leglesújtóbb: az első kiajánlás egy másik szervezettől (ott valójában volt előttünk egy másik házaspár, minket csak “tartalékként” kerestek meg) annyira váratlanul korán érkezett, hogy semmilyen szinten nem álltunk készen rá. Azt hittük, hogy jövő tavasz előtt nem is fognak hívni, tele voltunk szoros határidős nagy munkákkal. Bár elsőre lelkesen azt mondtuk, hogy megnézzük a babát, miután aludtunk rá egyet, nagy gyötrődések árán meghoztuk a döntést, hogy egyelőre mégsem tudjuk még bevállalni, ezért végül nemet mondtunk. A kiajánló szervezet munkatársai (nem az Alfa) nagyon értetlenül, kritikusan, sőt, ítélkezően reagálták le a döntésünket. A következő hívás négy héttel később érkezett. Ekkor már jóval felkészültebbek voltunk minden szempontból, s nyugodtan és felelősségteljesen tudtunk igent mondani. Ráadásul több momentum is megerősített, hogy mi pontosan erre a babára vártunk.
A legdöbbenetesebb: amikor beindult a tejtermelésem. Egyelőre csak napi 50-60 ml-t fejek le, de olyan jó érzés, hogy legalább ennyi saját, friss tejecskét adhatok a kisfiamnak. Szoptatom Szoptanít segítségével (szerzett anyatejjel), naponta hatszor fejek és gyógyszert is szedek.
*******
Nicknév: Tweetyjuicy
Családi helyzet: egyedülállóként adtam be a kérelmet, 2014. júniusában, tavaly szeptemberben lett határozatom, és idén október közepén hozhattam haza a kislányomat.
Mióta várakoztál, milyen gyerekre: 3-5 év közötti fiúra vagy kislányra szólt a határozatom, egészséges gyermeket kértem, származási kikötés nélkül.
Hányadik kiajánlás: első kiajánlásom volt nekem is, a gyereknek is, bár már tavaly augusztus óta örökbe adható volt, nagyon lassan őröltek a hivatali malmok. Az azt megelőző évben sem volt már kapcsolat a szülőkkel, sőt igazából érdemben sosem, ez most már csak azért nem zavar, mert így találhattunk mi egymásra, de különben nagyon szomorú tudok lenni ezektől az esetektől.
Milyen gyerek érkezett, honnan: országos listáról, BAZ megyéből, nevelőszülőktől érkezett 4 évesen és 9 hónaposan Eliza.
A leg…
A legérdekesebb számomra az volt, hogy valahogy minden pont úgy történt, ahogy elképzeltem és ideálisnak tartottam. Július utolsó napján a teliholdnál az eget nézve erősen gondoltam rá, hogy most már történjen valami és két nappal később azt álmodtam, hogy azon a héten egy kislány miatt fognak keresni, pedig előtte valahogy inkább kisfiúra készültem lélekben. Augusztus 3-án reggel csörrent a telefonom, hogy továbbküldhetik-e az aktámat. Szeptember elején nyaralás előtt két nappal nézhettem meg az ő aktáját, hazaérkezvén azonnal megismerkedtünk és pont akkor barátkoztunk és ismerkedtünk, még az enyhe őszi időjárásban, amit ideálisnak tartottam. És ahogy vágytam rá, ezen a karácsonyon már egy magát itthon érző gyermek is itt lesz, mint életem eddigi legszebb ajándéka.
A legkedvesebb a kutyával való kapcsolata. Már az első pillanattól jeleztem, hogy csak akkor tudom a gyereket hazahozni, ha a kutyával elfogadják egymást, hiszen ő is a család tagja. Eliza félt a kutyáktól, mert a kis faluban a legközelebbi, rács mögött élő kutyával volt valami afférja. Elsőre a mi spánielünktől is nagyon megijedt, de fél nap után már nagyon összebarátkoztak, és most másfél hónap elteltével imádják egymást. A kutyus vigyáz rá, őrzi az álmát, vannak közös játékaik, imádnak együtt sétálni, a gyerek pedig, aki egy kis szeretetgombóc, boldog, hogy neki lett egy kiskutyája is.
A legnagyobb segítséget az édesanyámtól kaptam, aki végig velem volt, és szupernagyiként segített mindenben, nélküle nem ment volna és nem menne azóta sem. Érdekes módon őt az első naptól kezdve automatikusan mamának szólította, míg engem néha még ma is szólít a keresztnevemen, igaz, csak itthon, idegenben az első napoktól kezdve anya vagyok neki.
A legnehezebb az volt, hogy a barátkozás során a nagyon gyorsan hozzánk kötődő kislányt még vissza kellett vinni esténként a nevelőcsaládhoz, ahol az ott élő nála sokkal kisebb gyerekek annyira rossz hatással voltak rá, hogy reggel kezdhettünk mindent elölről. Pár nap szünetet kellett tartani a barátkozásban, ez mindkettőnknek nagyon nehéz volt, amikor csak telefonon beszéltünk és éreztem, hogy ott már nincs otthon, itt meg még nincs. De az első rápillantástól számítva 20 nap múlva azért már itthon aludt a saját ágyában, ezt én a körülményekhez képest elég jó tempónak éltem meg. Ennyi azért nekünk is kellett a felkészülésre, gyerekszoba-átalakításra, mert semmivel sem mertem készülni előre, hiszen nem tudtam pontosan, ki is fog érkezni.
A legmeghatóbb pillanat az volt, hogy a gyerek, aki egyáltalán nem volt hajlandó énekelni a barátkozás idején, sőt az derült ki, hogy semmilyen mondókát, gyerekdalt nem ismert korábban, a hazaérkezés napján a kis szobácskájában egyedül maradva egyszer csak énekelni kezdett, egy Halász Judit-dalt: „Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot…” Nehéz volt könnyek nélkül bírni, nem is sikerült… Szerencsére azóta a zenehallgatás, éneklés a mindennapok része, és most már többtucat mondókát, gyerekdalt tud, gyakran dudorászik és énekelget magában is, de az esti altatásnál is „Anya, énekelj” a kérés…
Milyen témákról olvasnál szívesen később: az új családba illeszkedés, beszoktatás, fejlesztések. Nagyon sokat köszönhetek az örökbe.hu oldalnak, amelyet egyébként 2014. márciustól kezdve követek nagy érdeklődéssel, és bár nem kommenteltem eddig, nem kizárt, hogy most már érintettként így is felbukkanok majd.
Mi volt másképp, mint a tanfolyamon elmondják: az ajánlások szerint a gyereknek az új környezetben is kell valami a régi életéből. Ruhák, tárgyak, régi szokások. No, ebből nálunk semmi nem lett így. A nevelőszülő szerint a gyerek nem ragaszkodik semmihez, ha akarjuk, persze hozzuk el a ruhákat, cipőket (nem akartuk), de nincs kedvenc. Három játékot hoztunk el, ebből kettőt mi vittünk a barátkozás során, ezek azóta is a sarokban hevernek, szinte véletlenül se nyúl hozzájuk. Az otthoni szokásokból (pl. gabonapehely reggelire, uzsonnára), egy-két hét után semmi se maradt, talán egyedül az, hogy reggelire tojást kér enni, de minden másban érezhetően az új dolgokat kéri és szereti a gyerek. Ami mondjuk nagyszerű, hogy nagyon sok új ételt is kipróbált, és hát az új dolgaihoz, tárgyaihoz viszont nagyon ragaszkodik, nagy boldogsággal gyűjti be őket: „nem baj, hogy az enyém lehet?” – kérdéssel. Szóval kicsit nekem olyan, mintha fejben ő így rendezte volna az elszakadását, tény, hogy már nagyon akart jönni, hosszú hónapok óta várta az új anyukáját, erre kitűnően felkészítették szerencsére. Kicsit meg is ijedtem, mikor ezt először mondta a miskolci Tegyeszes hölgy, hiszen úgy éreztem, mintha kész tények elé lennék állítva, de szerencsére az első találkozásnál tudtam, hogy egymásra vártunk.
A leghasznosabb tanács az volt, hogy kezeljük fenntartással azt, amit az aktában olvasunk. Ha hiszek a leírtaknak, el sem indulok Miskolcra megnézni a gyereket. Akinek az értelmi képességeit átlag alattian alacsonynak, őt magát akaratát nem érvényesítő, mindenbe beletörődő, picit bugyuta kislánynak írták le, aki beszédhibás és éjszakára pelenkát hord még. A fénykép is nagyon rossz volt. Nos, hát tény, hogy az akta közel egy éve készült, de ebből egy szó sem igaz, az éjszakai szobatisztaság itthon két hét alatt rendeződött, természetesen a pelenka szóba sem került. A gyerek gyönyörűen tisztán beszél, kivéve, ha lemegy kisbabába, ami a nevelőcsaládnál azért fordulhatott elő, mert két apró gyerek volt, és nyilván azt gondolta, így kap több figyelmet ő is. Kifejezetten okos kislány, kitűnő megfigyelőképességgel, rengeteg új szót, kifejezést tanul, és helyesen alkalmazza őket. Minden érdekli, az tény, hogy egyelőre van egy kis figyelemzavara, de ezen most dolgozunk fejlesztő tornával, nagyon sok foglalkozással. Az akaratát pedig olyannyira érvényesíti, hogy arra nincsenek is szavak, úgyhogy némi hisztivel és kései dackorszakkal is meg kell küzdenünk. Az egyetlen dolog, amit eltalált az akta, hogy már nagyon nagy szüksége volt az egyszemélyes figyelemre, ebből nem tud eleget kérni és kapni magának, nem nagyon tud betelni vele, hogy most már ő áll a középpontban.
*******
Nicknév: Krisz43
Családi helyzet: Férjemmel első gyermekre vártunk.
Mióta várakoztatok, milyen gyerekre: 2013. június 18-án jelentkeztünk a Tegyesznél. Bármilyen nemű másfél évesnél fiatalabb, kisebb korrigálható betegséggel rendelkező gyermeket kértünk. A származásnál úgy nyilatkoztunk, hogy amennyiben nem viseli magán a rasszjegyeket, el tudjuk fogadni. Mi mindannyian (nagyszülők is) kék szeműek, fehér bőrűek vagyunk. Nem akartuk, hogy méterekről ordítson, hogy nem a „mi gyerekünk”. Ezen kívül pedig nem biztos, hogy tudtunk volna mit kezdeni az esetleges hátrányos megkülönböztetéssel, ami manapság sajnos nem ritka…
Hányadik kiajánlást fogadtátok el: Érdekes eset vagyunk, mert tulajdonképpen a másodikat, de mégis a harmadikat. Hogy hogyan lehet ez? Úgy, hogy az első esetben egy három és fél éves kislányt ajánlottak ki, akinek szellemi fejlődése nem megfelelően alakult. Esély volt rá, hogy enyhe fokú értelmi fogyatékos lesz. A második esetben nyílt örökbefogadás lett volna, de nem jött el az anya a találkozóra. (Így nem utasítottuk vissza, csak nem jött létre.)
Milyen gyerek érkezett, honnan: Három éves fiú. Kék szemű, világos hajú, kifejezetten szép és értelmes gyermek. Innen a (citromsárga) megyéből érkezett, nevelőszülőnél lakott 5 hónapos kora óta. Sajnos nem tudta, hogy nem ők a szülei, bár a keresztnevükön szólította őket. Ezt csak a barátkozás alatt mondták meg neki végül.
A leg…:
Legnehezebb a barátkozás során történt „elakadásunk” volt. Amikor megtorpantuk, elsősorban a gyerek viselkedésében bekövetkezett drasztikus változás miatt történt. De aztán a szakszolgálat segítségével túljutottunk a nehézségeken. A másik pedig már a kihelyezés utáni harmadik hónapban kezdődött. Másfél hónapig tartó, hiszti rohamokkal tarkított időszak volt, amit rendkívül nehezen tudtunk kezelni. Pont ezekért a dolgokért nem akartunk nagyobb gyereket, de már nem adnánk oda senkinek. Persze amikor megláttuk… nem lehetett ellenállni neki.
Milyen témákról olvasnátok szívesen később: Nagyobb gyerek örökbefogadásáról és azzal kapcsolatos nevelési tanácsokról, ehhez több felkészítés kellene a leendő szülőknek.
A leghasznosabb tanács: Olvassanak, kérdezzenek minél többet…
*******
Nicknév: Éva
Családi helyzet: 15 éve házasok vagyunk, első gyermekre vártunk.
Miben vagytok mások, mint mások: Hét éve Hollandiában élünk, ahol (ahogy egyik blogbejegyzésedben is szerepel) sokkal hosszadalmasabb és nagyon drága az örökbefogadás. Három éve, amikor elindítottuk az örökbefogadási procedúrát, hazaköltöztem, de nehezen viseltük férjemmel az egymástól távollétet, így gyakorlatilag az első évben is többet voltam ott, mint itt. Aztán visszaköltöztem Hollandiába, de hivatalosan én továbbra is Magyarországon éltem, miközben férjem külföldön vállalt munkát. Kis szervezéssel, és az illetékesek segítő közreműködésével sikerült megoldani, hogy flottul menjenek a felülvizsgálatok. A kiajánláskor, októberben éppen Magyarországon ,,nyaraltunk” egy hónapot, amit így meghosszabbítottunk, a január végén esedékes felülvizsgálatot még megvárjuk, és utána megyünk vissza. Néhány hetet leszámítva apa is velünk van, mert szerencsére a holland jogszabályok szerint az örökbefogadási szabadság így is jár neki.
Mióta várakoztatok, milyen gyerekre: három éve, először fehér bőrű, korrigálható állapotú gyereket vállaltunk volna, amiből a legutolsó felülvizsgálatnál kivettük a bőrszínre való megkötést. Nem azért változtattunk, hogy hamarabb sorra kerüljünk, hanem mert rájöttünk, hogy mi el tudunk fogadni egy cigány gyermeket, és olyan országban, ahol gyakorlatilag csak ázsiai vagy afrikai gyereket lehet örökbe fogadni, nem lenne probléma a származása a környezetünknek és az ő későbbi közegének sem. Nem is ezért kerültünk sorra, amúgy is elöl voltunk.
Hányadik kiajánlást fogadtátok el: elsőt.
Milyen gyerek érkezett, honnan: kisfiunk, Lehel, csodaszép, vidám kisbaba, a megyei listáról, egy narancssárga megyéből. 2,5 hónaposan, egyhetes ismerkedést követően nevelőszülőtől hoztuk haza, vér szerinti anyukája még a születése előtt lemondott róla. Nevét – amit a szülésznőtől kapott – megtartottuk. Bár titkos örökbefogadásról van szó, elég sok információt sikerült begyűjtenünk a vér szerinti családról.
Mi tartott 2,5 hónapig? Komplikált szülés volt, oxigénhiányos állapotban született, a Tegyesz nem merte kiajánlani, mert azt gondolták, komolyabb egészségkárosodást szenvedett. A szakorvos nem adta ki a kinevezett gyámnak a szakorvosi véleményt, csak a gyámhivatal megkeresésére, közben telt az idő.
A leg…
A legnehezebb a telefonhívás és az első találkozó között eltelt egy hét volt.
A legelső mosolyt akkor kaptam, amikor az első látogatás végén elköszönéskor mondtam Lehelnek, hogy másnap újra jövünk, mert mi leszünk a szülei.
A legnagyobb élmény, hogy szopizik.
A legmeglepőbb, hogy a férjemmel közösen megírt meséjét először csak többszöri nekifutásra tudtam elolvasni neki, annyira kellett sírnom közben.
Milyen témákról olvasnátok szívesen később: Kommunikáció az örökbefogadott gyermekkel, az örökbefogadás/örökbefogadottság kapcsán felmerülő problémák, konkrét történetek. Interjú örökbefogadottakkal.
A leghasznosabb tanács: Mit kérdezzek a nevelőszülőtől lista, és az, hogy most van lehetőség arra, hogy a lehető legtöbb információt begyűjtsük, ami később fontos lehet a gyerekünknek.
*******
Nicknév: Tibor (&Zsófi)
Családi helyzet: Nekem a harmadik gyerekem, Zsófinak az első.
Miben vagytok mások, mint mások: talán fiatalabbak vagyunk, mint az átlagos örökbefogadó (Főleg Zsófi, ő 34 éves). Nem próbáltuk végig a teljes, meddőség esetén szokásos procedúrát (hormonterápia, lombik), hanem rögtön az örökbefogadást céloztuk meg.
Mióta várakoztatok, milyen gyerekre: 2014. októberben jelentkeztünk két-három év sikertelen próbálkozás után, 2,5 év alatti lányra vártunk. Egy év alatt sorra kerültünk.
Ki érkezett: az országos listáról, Zala megyéből jött Adri, nevelőszülőknél volt két hónapos kora óta. Most két és fél éves, nagyon talpraesett, önálló, cserfes, aki meglepően hamar beilleszkedett a szűkebb és a tágabb családba is.
A leg…: a legmeglepőbb, hogy bár sok dolgot elfogadtunk volna az egészségi állapotban, de egy teljesen egészséges, gyönyörű gyereket kaptunk. Még mindig nem értjük, hol van ebben a trükk.
