Egyszer volt, hol nem volt, élt egy családban egy ikerpár, egy fiú és egy lány, Tihomir és Gergana volt a nevük. Nem nagyon hasonlítottak egymásra: a lány barna volt, a fiú szőke, de nagyon közel álltak egymáshoz, így nőttek fel. Mikor 17 évesek lettek, a lányt egy gyerek lelencnek csúfolta. Nem tudta, mit jelent ez a szó, szaladt haza a papájához. Hosszú beszélgetés következett, mikor az apa bevallotta, hogy a lány örökbefogadott gyerek, és a testvére is. A két gyerek nem is vér szerinti rokon. A szülőknek nem lehetett gyerekük, és mikor örökbefogadásra jelentkeztek, két babát is felkínáltak nekik, akiknek a születése között mindössze két nap volt. A szülők úgy döntöttek, mindkét gyereket hazaviszik, úgyis két gyereket akartak. A bíróság pedig az örökbefogadás engedélyezésekor a fiú születésnapját eltolta két nappal, hogy ikreknek tűnjenek a gyerekek.
Gerganát megviselte a hirtelen kipattant titok, „egy hónapra elzsibbadt a kezem-lábam, súlytalannak éreztem magam, még orvoshoz is elmentem”. Sok kérdése volt a szülőkhöz, akik megkérték: az ikertestvérét, Tihomirt ne avassa be, amíg ők el nem mondják neki is az örökbefogadást. Ez csak pár évvel később, az apjuk halála előtt történt meg. Gergana mindenáron meg akarta találni a vér szerinti anyját, amiben szerencsére az örökbefogadó anyukája végig támogatta. Ennek nem volt hivatalos módja, így magánúton próbálkozott, 14 éven át nyomozott, még televíziós hirdetésben is kereste szülőanyját. Végül, hosszas kutatás után sikerült fellelnie a vér szerinti anyát – akinek a legnagyobb félelme pont az volt, hogy az örökbeadott gyerek egyszer csak besétál az életébe. Mint megtudta, az anya kis faluból származó egyetemista lány volt, mikor teherbe esett. Az apáról kiderült, hogy házas, a lány családja pedig hallani sem akart gyerekről, s kikötötték: addig haza sem mehet, amíg meg nem oldja a „problémát”. A szülés után sose kereste a bébit, gyorsan férjhez is ment, nevet változtatott. Gergana az első találkozás után óriási csokor virággal és egy tortával ment haza az örökbefogadó anyukájához, aki rögtön látta rajta, mi történt. A vér szerinti anyával sikerült még kétszer találkoznia, de utána az asszony telefonszámot, munkahelyet változtatott, és határozottan megmondta, hogy ne keresse többet. „Nem a gyermeket, és nem is a felnőtt nőt látta bennem, csak a saját traumáját, félelmét, fájdalmát. Nehéz volt átélni egy újabb elutasítást” – látta át Gergana. Az asszony nem volt kíváncsi az unokájára sem, végig attól rettegett, hogy a férje vagy a későbbi gyereke megtudja a titkot, szerette volna eltüntetni az örökbeadott gyereket az életéből. Gergana ezt tudomásul vette és továbblépett: úgy döntött, hogy szeretne az örökbefogadásban másoknak segíteni. Testvére, Tihomor nem tartja különösen fontosnak a saját életében az örökbefogadás tényét, ő a vér szerinti család megkeresését sem tervezi. Gergana és Tihomir, bár tudják, hogy nem vérrokonok, felnőttként is ikreknek tartják magukat, és nagyon szoros a kapcsolatuk.
Ezzel az igaz történettel vezetem be a bolgár örökbefogadási rendszerről szóló dolgozatot. A benne szereplő örökbefogadott lány, Gergana Bogdanova elnöke és alapítója az Örökbefogadottak és Örökbefogadók Bulgáriai Egyesületének (BAOO), amely a legnagyobb és egyetlen bulgáriai civil szervezet a témában. Egy magyarországi látogatásán ismerkedtem meg vele, és az ő segítségével jött létre ez a cikk.
Lássuk a mostani bolgár rendszert ezek után, mely sok hasonlóságot mutat a 10-20 évvel ezelőtti magyar helyzettel. Összevetésnek: Bulgária lakossága 7,2 millió fő.
Egyszerre általában mintegy 3000 gyermek örökbe adható Bulgáriában. Közülük évente belföldön 600-800 gyereket fogadnak örökbe. Az örökbefogadók tipikusan meddőség miatt jelentkeznek, a karitatív örökbefogadás ritka. A szülőnek legalább 15 évvel idősebbnek kell lennie a gyereknél, és a fiatalabb házasfél legfeljebb 50, az idősebb legfeljebb 55 évvel lehet idősebb. Házasok és egyedülállók is jelentkezhetnek. Az alkalmassági határozathoz az örökbefogadókat több alkalommal vizsgálja szociális munkás, elbeszélget velük, és nemcsak a lakást nézi meg, de a családtagoktól, ismerősöktől is kér referenciát. Erkölcsi bizonyítvány, orvosi alkalmassági vizsgálat is szükséges. Egy 40 órás kötelező felkészítő tanfolyamon kell részt venni, ahol, a magyarhoz hasonlóan, központi téma, hogy a gyereknek tudnia kell, hogy örökbe fogadták.
A várakozási idő az elképzelésektől függ. A többség viszonylag kicsi, bolgár származású gyereket szeretne, tartanak az idősebb és roma gyerekek örökbefogadásától. Aki reális elképzeléseket fogalmaz meg, az egy év alatt sorra kerül, nagyon egyéni igényekkel két évet is kell várni. A nyílt örökbefogadás nálunk ismert rendszere nem létezik, állami gondozásból lehet örökbe fogadni a gyerekeket. Ötezer állami gondozott gyerek él az országban (nálunk 21 ezer!), ott is igyekeznek nevelőszülővel kiváltani az intézeteket, már a gyerekek közel fele nevelőcsaláddal lakik. A gyerekek többsége nem árva, élnek a szüleik, de mélyszegénység, hátrányos helyzet miatt nem tudnak róluk gondoskodni. Magyarországhoz hasonlóan ott is sok roma gyerek vár örökbefogadásra. Sok a fogyatékos gyerek, gyakran a szülőknek javasolják, hogy mondjanak le róluk. A testvéreket igyekeznek együtt tartani, csak akkor választják szét őket, ha másképp nincs esélyük az örökbefogadásra. Ikreket nem választanak el.
Ha felajánlanak egy gyereket, egy hónapja van a szülőnek dönteni, akarja-e, ezalatt lehet látogatni őt. Az ismerkedés sokszor elég kötött mederben zajlik, csak rövid időre lehet meglátogatni a gyereket, nem tudnak bekapcsolódni a gondozásba, etetésbe a leendő szülők. Így később jöhetnek meglepetések, mikor hazaviszik a gyereket, az első időszak nehéz lehet. Az örökbefogadást bíróság engedélyezi, erről értesíti a vér szerinti szülőket, ha ők nem fellebbeznek, akkor haza lehet vinni a bébit.
Az örökbefogadás nagyjából ingyenes, csak az iratok beszerzéséért kell fizetni. Az örökbefogadás után két évig, összesen négy alkalommal utánkövetik a családot.
Az örökbefogadás felbontható, évente nagyjából 20 ilyen eset fordul elő.
Bár bizonyíték nincs rá, a közvélekedés szerint jelen van korrupció az örökbefogadásban. A hamis apasági nyilatkozat (nálunk is létező) gyakorlatával pedig ki lehet kerülni a rendszert. Egy másik kiskapu, ha nevelőszülőnek jelentkezik az örökbe fogadni szándékozó, hisz a nevelőszülő soron kívül megkaphatja a nála nevelkedő gyermeket. Mindenesetre az elmúlt években az örökbefogadásra várakozók száma lecsökkent, 3000-ről 1500-ra.
Ennek következménye, hogy több gyermek kerül külföldre. Pár év alatt 200-ról 550-re nőtt a külföldre örökbeadott bolgár gyermekek száma. Nemzetközi örökbefogadásra akkor kerülhet egy gyerek, ha belföldön hárman elutasították. Tipikusan idősebb, roma és sérült, beteg gyerekek mennek külföldre. Legtöbb közülük az Egyesült Államokba kerül, de sok gyerek kerül olasz, francia, német és holland családokba is. Az amerikai weboldalak szerint a nemzetközi örökbefogadás Bulgáriából elég lassú: egészséges, óvodáskorú gyerekre 3-4 évet kell várni, de az idős, sérült gyerekekre is 1-2 év az ügyintézés hossza.
Az Örökbefogadottak és Örökbefogadók Bulgáriai Egyesület (BAOO) 2004-ben alakult, néhány örökbefogadott és örökbefogadó hozta létre. Már 700 tagja van, az egész országban működtet önsegítő csoportokat, és több internetes zárt csoportot, rendezvényeket szervez az örökbefogadás társadalmi elfogadtatására, és információs anyagokat készít az örökbefogadóknak. Nagy büszkeségükre több örökbeadó is csatlakozott hozzájuk. Az egyesület egyik célja az örökbefogadás körüli titok feloldása, hisz a téma még mindig tabu Bulgáriában. A szülők legújabb generációja már nem titkolja el a gyerek elől a származását, az egyesület felmérése szerint azonban, Gergánához hasonlóan nagyon sokszor későn és rosszkor tudták meg a felnőtt örökbefogadottak az igazságot, ami nagy traumát okoz. Másik céljuk, hogy örökbeadók és örökbefogadottak megtalálhassák egymást. Erre jelenleg Bulgáriában (a hazaitól eltérően) nincs igazi lehetőség. Az örökbefogadás titkosságát törvény védi, bűncselekménynek számít az adatok kiadása, a régi akták amúgy is gyakran elvesztek vagy pontatlanok, és mint Tihomir esete mutatja, néha még a születési dátumok is hamisak. Évi 100-150 hivatalos kérelmet nyújtanak be az örökbefogadottak a vér szerinti szülők megismerésére, ám ezek 90 százalékát elutasítja a bíróság, mondván, hogy nem állnak fenn sürgető körülmények a keresésre. A BAOO most azért lobbizik, hogy az örökbefogadottaknak joguk legyen a származásuk megismerésére – amit az ENSZ Gyermekjogi egyezménye is kimond – „csak” azért, hogy lássák, kitől származnak, vagy éppen hogy az orvosi előzményeiket, örökletes betegségeiket megtudhassák. Az örökbefogadottak egészségügyi dokumentációja szintén hiányos terület Bulgáriában. Eközben a neten mintegy hétezer hirdetés található (léteznek erre szakosodott oldalak is), ahol örökbefogadottak és örökbeadók keresik egymást. Az egyesület nagy győzelemnek tartja, hogy egy figyelemfelhívó rendezvény nyomán együtt fognak működni a helyi igazságügyi minisztériummal a szabályozás megváltoztatására, hogy legális legyen a gyökérkeresés.
Végezetül egy kis kukkolás olyan amerikai családok életébe, akik nemzetközi örökbefogadás keretében vittek haza (általában idősebb, beteg, sérült és roma) gyereket Bulgáriából. A történetek szerint Bulgária nem ragaszkodik azokhoz az elvekhez, amelyekből Magyarország még nemzetközi örökbefogadás esetén sem enged, miszerint egy határozattal csak egy gyereket vagy testvéreket lehet hazavinni, illetve meglevő gyereknél csak fiatalabbat adnak. A külföldi családok, ha szeretnék, egy körben akár 2-3 egymással nem rokon, egymagában is kihívást jelentő gyereket is hazavihetnek.
Külföldre örökbeadott bulgáriai gyerekek fotói és a szülők beszámolói egy közvetítő szervezet honlapján:
http://www.adoption-bg.com/photos-and-reviews
Amerikai örökbefogadó családok blogja:
http://adoptingourchild.blogspot.hu/ – Martin és Emilia, két, 11 év körüli sérült roma gyerek örökbefogadása, még viszonylag friss sztori.
http://rhodenadoption.blogspot.hu/ – Samuel, egy kétéves kisfiú örökbefogadása, aki egészségesnek bizonyul, szintén új történet.
http://anadoptiondream.blogspot.hu/ – Két kamaszlány mellé vállaltak egy hatéves, fejlődésében elmaradott, sok problémával küzdő ikerpárt 2012-ben, és azóta is blogolnak.
http://oursoninbulgaria.blogspot.hu/ – Joshua, egy hároméves, erősen hospitalizált kisfiú örökbefogadása. Már volt egy vér szerinti gyerekük, és most egy újabb bulgáriai örökbefogadásra gyűjtenek.
http://fromthetrenchesofadoption.blogspot.hu/ – Haladó szint! Ez a család összesen tíz gyereket fogadott örökbe, legutóbb három idősebb fiút Bulgáriából. Korábban már hazahoztak két Down-szindrómás bébit Bulgáriából.
