Hat család mutatkozik be, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Van köztük újszülött, totyogó és bölcsis korú baba, örökbefogadott és vér szerinti, első, második, harmadik és negyedik gyerek, és több törzsolvasó lett (újra) szülővé. Egyikük már szerepelt is korábban a Babaköszöntőben. Gratulálok mindenkinek! Továbbra is várom az olvasók jelentkezését, akik nemrég (mondjuk az elmúlt évben) fogadtak sikeresen örökbe, és megosztanák a jó hírt a rovatban.
Nicknév: Nagy Gáborné Katalin
Családi felállás: Férjemmel vártunk első babára.
Miben vagytok mások, mint mások: Magára az örökbefogadásra nem vártunk évekig. “Nehezítő tényező” az én esetemben talán az volt, hogy szülésznőként dolgoztam. Dolgoztam nap mint nap úgy, hogy közben négy magzatomat vesztettem el. Segítettem világra a gyerekeket, végeztem a munkám becsülettel és szeretettel. Közben pedig otthonról minden játékot és babaruhát száműznöm kellett, mert már nem bírtam kerülgetni.
Miért fogadtatok örökbe: Öt és fél évnyi hiábavaló próbálkozás miatt. Három vetélésem (pontosabban elhalt terhesség) volt 2011-2012-ben, melyeket műtéttel kellett befejezni. Ezek után több év is eltelt, mire végigcsináltunk egy komplett kivizsgálási procedúrát. Néhány eltérést igazoltak (Hashimoto thyreoditis, Inzulinrezisztencia, véralvadási problémák) és el is kezdtük a kezeléseket, életmódváltást, mindent. Ennek eredményeként a korábbi terhességekből kiindulva arra számítottunk, hogy azonnal teherbe esek. Nem így történt. Kb. fél év telt el, mikor végre pozitív lett a terhességi teszt. Minden erőfeszítésünk ellenére ez a terhesség még addig sem tartott, mint a korábbiak. Akkor mondtuk azt, hogy itt most mi befejeztük.
Mennyit vártatok: Ez év januárjában jelentkeztünk a területi Tegyesznél, és ott felhívták a figyelmem, hogy mint szülésznő, vegyem fel a kapcsolatot az országban ismert védőnőkkel és szülésznőkkel, orvosokkal, hátha tudnak segíteni nekünk. Nem tudtam elképzelni, hogy segíthetnének, mégis szóltam, akinek csak tudtam. Nálunk a kórházban is mindenki tudta az osztályon, min mentünk keresztül, és mire számítunk. Így hívott a legkedvesebb kolléganőm március első napjaiban, hogy két-három közvetítőn keresztül, de van egy 35 hetes terhes asszony, aki nyíltan szeretné örökbe adni a babáját, és hallott rólunk, szeretne találkozni velünk.
Illetve talán még a Tegyesznél dolgozók reakciója. Ők mondogatták, hogy biztos hamar lesz babánk. De még ők sem gondolták, hogy ilyen hamar. (Ezt nem csak azért mondták, mert szülésznő vagyok, hanem mert olyan széles körben vállaltunk volna gyermekeket, hogy egyébként, ha nem jön Matyi, akkor is kaptunk volna nem sokra rá egy testvérpárt az országos listáról.)Legkedvesebb: Rengeteg minden. A család, barátok, munkatársak reakciója. De talán azt emelném ki, hogy a vér szerinti anyán láttam a megkönnyebbülést és az őszinte örömet, hogy hozzánk került Matyi. Többször elmondta nekem, hogy mennyire megnyugodott, hogy megismert minket, és tudja, mennyire fogjuk őt szeretni. Így mondta: Örülök, hogy te leszel az anyukája!
A legjobb tanács, amit kaptatok: Az Ágacska Alapítványnál voltunk felkészítő tanfolyamon. Rengeteg jó tanáccsal láttak el bennünket, irányt mutattak. Talán ami a legjobban megmaradt, hogy mindig kezeljük őszintén és természetesen az örökbefogadást a pici előtt is. Így is teszünk!
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A szülés! Nem tudtam elképzelni, hogy is fog zajlani. Persze, tudom, milyen egy szülés, több száz babát segítettem világra. De akkor is ez teljesen más volt. Jelen voltam, mint szülésznő, mint anya, dúla. Néha az ájulás szélén voltam az izgalomtól, máskor majd kiugrott a szívem a helyéről. Persze nem én segítettem világra a kisfiam.
Miről olvasnál szívesen: Bármiről! A Babaköszöntő a kedvenc rovatom.
*******
Nicknév: Pakinyanya
Családi felállás: Férjemmel már volt két újszülöttként, nyílt úton örökbefogadott gyermekünk, Iza (hét és fél éves) és Vince (novemberben lesz ötéves).
Miben vagytok mások, mint mások? Talán egy ilyet említhetnék, ha nagyon megerőltetem magam: viszonylag fiatalok vagyunk az örökbefogadók között, én most töltöm be a 38. évemet augusztusban, a férjem pedig 41 éves. Minden másban teljesen szokásos a történetünk és a személyünk.
Miért fogadtatok örökbe? Házasságkötésünk után hamar kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyerekünk. Próbálkoztunk a lombikkal, amit az én fokozódó pajzsmirigy problémáim miatt abbahagytunk két megkezdett és félbehagyott, valamint két befejezett próbálkozás után. Eddigre azonban már jártuk az örökbefogadást megelőző bürokratikus utat, így könnyen el tudtuk engedni a dolgot (férjem különösen, ő volt az, aki nálam sokkal korábban már felvetette, hogy fogadjunk örökbe). 2009 tavaszán érkezett Iza, 2011 őszén Vince és már akkor úgy gondoltuk, hogy három gyerekkel lenne teljes a család.
Mennyit vártatok? Nem egészen másfél évet.
Iza, Bendi, Vince
Ki érkezett, honnan? Bendegúz Zoltán (az első nevet mi választottuk, a másodikat meghagytuk), koraszülött cigány kisfiú az országos listáról, háromhetesen. Titkolt terhesség volt, így az örökbefogadás is zártan zajlott. Bendi a kórházi zárójelentés szerint 32. hétre született, jó állapotban. Többen mondták, hogy nem úgy néz ki, mint egy koraszülött. Kicsi volt (1960 g-al és 42 cm-el jött a világra), de más eltérés nem mutatkozott nála. Az egészsége teljesen rendben volt, szondával etetni csak rövid ideig kellett, a szülőszobán igényelt némi légzéstámogatást, de utána már teljesen önállóan tudott mindent csinálni. Mi csak két és fél hetes korában szereztünk tudomást a születéséről, de a harmadik hete betöltésének napján már haza is hozhattuk. Akkor már közel két és fél kilós volt, jelenleg elérte a 3900 g-ot, nagyon szépen fejlődik.
Csodálatos újra egy gyönyörű babát a karjaimban tartani, aki ráadásul Vince után újra egy nyugodt, csendes babának bizonyul, így remekül illeszkedik a folyton zsizsegő nagytesóihoz, mert jut időm a velük való foglakozásra is.
A leg…
A legmeglepőbb az volt, hogy a Tegyesztől hívtak fel, pedig mindkét nagyobb gyerekünk a Fészek Alapítványon keresztül érkezett, így jelenleg is náluk álltunk sorba. Valahogy az fel sem merült bennünk, hogy az állami rendszeren keresztül kapunk hírt az új családtagról. Valamint a tavaly januári felfokozott várakozásom, türelmetlenségem éppen mostanában kezdett apadni. Értem ez alatt, hogy az előző tapasztalatokból kiindulva számítottunk egy ennél is rövidebb várakozási időre (Izára egy évet, Vincére öt hónapot vártunk), amiről kiderült, hogy túlzott elképzelés volt. Éppen most, nyár elején engedtem el a dolgot és készültem fel lélekben még egy év várakozásra. Így annak ellenére, hogy az elmúlt másfél év nagy részében ismeretlen számot úgy vettem, fel, hogy talán ez lesz az a telefon, most tényleg meglepett, hogy a vonal másik végén egy hölgy azt kérdezi, hogy mit mondjon a minisztériumnak, akarjuk-e elkezdeni az örökbefogadási folyamatot egy látogatással.
Valamint az is meglepő, hogy úgy tűnik, betölti a két nagyobb gyerek közötti elképesztő különbséget, mert ők mindenben szöges ellentétei egymásnak (nemük, testalkatuk, természetük, szokásaik). Mindig úgy éreztem, hogy a harmadik gyerekünk középen fog elhelyezkedni a két testvére között. Bendi születésének időszaka, a születési helye is mind-mind ennek felel meg, de eddigi viselkedése is egyelőre erre enged következtetni.
A legnehezebb: talán a három hét várakozás volt (ennyi volt még hátra a hat hétből), ami idő alatt a vérszerinti anya még meggondolhatja magát. De mivel csak félidőt kellett bizonytalanságban tölteni, ez is csak mérsékelt nehézséget jelentett.
A legkedvesebb: az az öröm és támogatás, amivel a teljes környezetünk (szűkebb és tágabb) fogadta a legifjabb gyermekünket.
Miben más a harmadik gyerek? Azon kívül, hogy persze több időt von el tőlem és Bencétől a három gyerek ellátása, nem látok más különbséget. Tényleg igaz az, hogy a harmadik gyereket már olyan rutinnal tudja fogadni a család, ami nagyban megkönnyíti a dolgokat. Bende nővére és bátyja pedig már nem olyan kicsik, hogy haptákba kéne állnom, hogy mikor mit adjak a kezükbe.
Milyen két nyílt után titkosan örökbe fogadni? Mivel a hat hét várakozási idő már nyílt örökbefogadás esetében is fennállt volna, ez ugyan új volt nekünk, de mindenképpen várt ránk. Ezt tehát nem érzem másnak, mert a törvényi változás miatt a nyílt is más lett volna. Az nagyon furcsa volt, hogy a vér szerinti anya nélkül zajlott az egész folyamat. Előzőleg nem csak az életet adók voltak jelen, hanem a párjuk is, így mindkét idősebb gyermekünk esetében láttuk mindkét felmenőt. Most még a lányt sem láthattuk, aki Bendét megszülte. Ez eléggé szomorú számomra. Egyrészt nem fogok tudni mit mondani róla a nevén kívül. Másrészt korábban adott egy megnyugvást az, hogy a vér szerinti szülők láttak minket és tudják, hogy kiknek a gondjaira bízták a gyermeküket, mindkét alkalommal úgy éreztem, hogy a rövid találkozás ellenére intenzíven egymásra figyeltünk az örökbeadókkal. Jó volt, hogy volt köztünk kapcsolat. Szoktam rájuk gondolni, névvel, arccal. Ez most nem lehetséges.
Ez hogy hatott a hat hét izgalmaira? Szerencsére nekünk a hat hétből hármat kellett végigélnünk. Természetesen volt bennünk egy kis félsz. De ha a szülőanya hónapokon át titkolta a terhességét, mert nyomós oka volt rá, akkor nehéz elképzelni, hogy ez alatt a hat hét alatt megoldást találna. Így aztán nem volt ez annyira feszült helyzet. De az azért nem volt egy megnyugtató gondolat, hogy ha mégis előáll, akkor a két nagyobb gyerekkel ezt hogy fogom tudni megértetni, és hogy milyen sérüléseket szereznek emiatt. Persze nekünk is mérhetetlenül fájt volna Bendiről való lemondás, de mi felnőttek vagyunk és tudtuk előre, hogy ez előfordulhat.
Eddigi kedvencem a blogról: Az idei májusi Babaköszöntő, azon belül pedig külön kedvencem Ilona és László Violájának története.
*******
Nicknév: nika72
Családi felállás: Férjemmel 21 éve vagyunk házasok. Három vér szerinti fiunk mellé fogadtunk örökbe (18, 14, 9 évesek)
Miben vagytok mások, mint mások: Semmiben és mindenben. Semmiben – átlagos család 3 gyerekkel. Mindenben – családunk az egészségügyi és fejlődési/fejlesztési problémákban gyakorlott. Van laktózérzékeny, gluténallergiás, szemüveges, autista, diszlexiás, hiperaktív gyerekünk.
Miért fogadtatok örökbe: Szerettünk volna negyedik gyereket. Sikertelen lombikok után döntöttünk az örökbefogadás mellett.
Milyen gyereket kértél: max. 4 éves kislányt, bármilyen származásút, gyerekek mellett is vállalható egészségi károsodással.
Mennyit vártál: A határozattól a tényleges örökbefogadásig 8 hónapot. 24. helyen álltunk a sorban. A pszichológiai jellemzés alapján esett ránk a választás. Gyerekkel rendelkező házaspárt kerestek, olyan családi körülményekkel, ahol a lányka kellő teret kap a nagy mozgásigényéhez (családi ház nagy kerttel), és a család mozgalmas életet él.
Ki érkezett, honnan: Szofika, a saját (citromsárga) megyénkből érkezett. 2 éves, roma származású, nagy mozgásigényű, cserfes kislány. Születésétől kezdve 4 hónapos koráig csecsemőotthonban élt. Utána került nevelőszülőhöz kettő kétéves gyerek mellé. Így az eddigi élete a megszerezni és megtartani körül forgott. Ebből adódnak a mostani nehézségeink, amiket türelemmel és kitartással próbálunk megváltoztatni. Több-kevesebb hiszti kíséri a változást.
A leg…
A legemlékezetesebb: Első találkozáskor a mosolya, amivel ránk nézett. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.
A legkedvesebb: Minden nap megkérdezi, hogy “Ugye szeretsz engem?” – és mosolyogva a szemembe néz az ő kék szemével…
A legnehezebb: Az élete eddigi tapasztalatai alapján kialakult félelmeit legyőzni. Minden nap újabb és újabb félelmetes dolog merül fel. Így nagy kaland vele elindulni itthonról, mert nem lehet tudni, hogy az új dolgokra hogyan reagál: fűnyíró, kutyaugatás, kukás autó, ugrálóvár, csúszda, gyerekmedence…
A legmeghatóbb: Nálunk töltött első estéjétől kezdve anyának és apának szólít minket, magát pedig az általunk választott keresztnéven.
A legmeglepőbb: A pszichológiai vizsgálat alapján hosszabb barátkozást tanácsoltak. Végül az 5. találkozás napján hozhattuk haza kötelező gondozásra.
A legviccesebb: Sokak szerint nagyon hasonlít rám. Így az ismerőseink azt gondolják, hogy ő is a vér szerinti gyerekem, csak azt nem tudják, hogy mikor szülhettem.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Nagykönyv szerint mindent másképpen csinált, mint az addigi életében. A nevelőszülőktől kapott tanácsokat kukába kellett dobnunk és magunknak kellett kitapasztalni, hogy mit, mikor és hogyan szeretne. Amit nem tanultunk meg, hogy hogyan kell egy 2 éves gyereket megtanítani játszani. Jelenleg még mindig nem tudja, mit is kezdjen az idejével, hogyan kellene játszani, elfoglalnia magát. Nem köti le semmi 2 percnél több időre. Mindig valaki lába alatt van, legyen az szülő vagy valamelyik testvér. Őket nézi és folyamatosan beszél hozzájuk. Saját eddigi szülői tapasztalatom alapján most elölről kezdem a “tanítást”. 10-12 hónaposoknak való játékokat vettem elő. Ezeket tanuljuk most használni. Elég furcsa érzés egy beszélő “csecsemő”.
Miről olvasnál szívesen? Hospitalizált gyerek fejlesztése családi környezetben. Mivel lehet elősegíteni a játékok/játszás iránti érdeklődését.
*******
Nicknév: lazandi
Családi felállás: férjemmel második gyermekünkre vártunk, vér szerinti kisfiunk öt éves.
Miben vagytok mások, mint mások: Talán abban, hogy semmiképpen nem szerettünk volna újszülöttet, pedig életkorunk szerint bőven várhattunk volna újszülöttre is. Nem tudtuk volna elengedni őt, ha a szülőanya mégis meggondolja magát.
Miért fogadtatok örökbe: régóta dédelgetett álom volt és végül az élet is így írta a történetünket. Vér szerinti kisfiunk több év küzdelem és orvosi segítség révén érkezett hozzánk. A kistestvérrel hasonló utat végigjárni nem lett volna igazságos a fiunkkal szemben, így korábban láttuk elérkezettnek az időt az örökbefogadásra. Eredetileg ugyanis akkorra terveztük volna, amikor a vér szerinti gyermekeink már nagyobbacskák és lassan kirepülnek a fészekből.
Mennyit vártatok: 13 hónappal a jelentkezésünk után jött a telefonhívás, hogy volna egy kislány…
Ki érkezett, honnan: Julcsi, 21 hónapos tündéri pici lány a megyénkból (citromsárga), titkos örökbefogadás útján, nevelőszülőktől. Az egészségi állapota kérdőjeles, születésekor sokféle problémát diagnosztizáltak nála, ezek nagy része elmúlt. Kisebb szívprobléma és néhány más vizsgálat van még függőben, utána fog kiderülni, teljesen egészséges-e. Külsőre jól van.
A leg…
A legkedvesebb pillanat: az újdonsült testvérek első találkozása, majd újratalálkozása a barátkozás idején. Nagyon izgultunk, hogy mit szólnak majd egymáshoz, de a kisfiunk példás nagytesó azóta is. Persze van némi féltékenység, de úgy tűnik, nagy a szeretet is.
A legviccesebb helyzetek abból adódnak, ahogy a kicsi próbálja folyamatosan utánozni a nagyot (betűzve olvasás, állva pisilés, stb.)
A legmegdöbbentőbb: a vér szerinti rokonok felbukkanása volt, már a barátkozás alatt. Velünk egy településen laknak és előfordul, hogy felismerik a kislányt az utcán. Ez okoz pár nehéz pillanatot, de igyekszünk kezelni. Ennek nem lett volna szabad titkos örökbefogadásnál megtörténnie, és némi előrelátással elkerülhető lett volna…
A legbosszantóbb: a „sajátot nem akartatok?” – jellegű kérdések és ehhez hasonló megjegyzések voltak, illetve a sajnos maga a nevelőcsalád. Ők is zaklatnak minket. A lányunk előtt nem fogjuk negatív színben feltüntetni őket sosem. A maguk módján gondozták a lányunkat, míg megtalálta a családját, de gyakorlatilag minden létező határt és szabályt átléptek és átlépnek, fittyet hányva még a gyermek érdekeire is.
A legpozitívabb számunkra az volt az egész folyamatban, hogy végül a családunk, tágabb környezetünk is megbarátkozott az örökbefogadás gondolatával, elfogadták döntésünket és nyitottan fordulnak kislányunk felé is, aki úgy tűnik, hamar levesz mindenkit a lábáról.
A legjobb tanács, amit kaptatok: higgyünk magunkban és ne akarjunk mindent tökéletesen csinálni.
Miről olvasnál szívesen: testvérkapcsolatok alakulásáról és a kötődésről általánosságban; örökbefogadással összefüggő és örökbefogadástól független gyermeknevelési kérdésekről, problémákról; közösségbe kerülésről; identitáskeresésről; rejtett előítéletek és diszkrimináció témáiról.
*******
Nicknév: Delfinsors
Családi helyzet: A férjemmel első gyermekre vártunk.
Kedvenc írások: Minden barátkozással kapcsolatos cikk. Amit a legtöbbször elolvastam a várakozás alatt: Barátkozás bizalmatlan gyerekkel.
Mióta vártunk? 2014 szeptemberében adtuk be jelentkezésünket 0-3 éves gyerkőcre, nem tettünk kitételt sem nemre, sem származásra. Másfél évet vártunk.
Hányadik kiajánlást fogadtuk el? Elvileg az elsőt, gyakorlatilag a másodikat. Ez azt jelenti, hogy tavaly nyáron kaptunk egy kiajánlást egy 4 éves kisfiúra országos listáról, de a határozatunk 0-3 évesre szólt, és férjem a kötődés miatt a kezdetektől ahhoz ragaszkodott, hogy még az ovis korszak előtt legyen a gyerkőc. Így ennél a telefonos kiajánlásnál azonnal nemet mondtunk, nem néztük meg a kisfiú kartonját sem.
Ki érkezett? 2 év 7 hónapos tüneményes kisfiú a megyéből, nevelőszülőktől. Teljesen egészséges, valószínűleg részben roma származású, de ez nem igazán látszik rajta.
A leg…
A legnagyobb félelmem: Bevallom, hogy a várakozás időszakában féltem a barátkozástól. Többször alaposan elolvastam az összes ezzel kapcsolatos írást az örökbe.hu-n. Mégsem tudtam elképzelni, hogy rövid idő alatt hogyan lehet annyira „magunkhoz édesgetni” egy kisgyereket, hogy aztán szívesen költözzön velünk végleg haza. Aztán már a második látogatáson elmúlt minden félelmem. Amikor pedig egy egész napra vittük haza magunkhoz, este azért sírt, mert vissza kellett mennie a nevelőszülőkhöz. Innentől szerettük volna sürgetni a hazaköltözést, úgy éreztük, megérett az idő, hamarabb, mint a barátkozásra rendelkezésünkre álló egy hónap.
A legjobb tanács: Egy lufi csodákra képes! Olyan hatalmas luficsatát folytattunk a második találkozásunkon, hogy az előző nap még félénk kismanónk azonnal kinyílt. Fontos, hogy legyen nálunk mindig tartalék lufi is!
A legmeglepőbb: Előttünk egy másik házaspárnak ajánlották őt fel először, akik 2 vagy 3 alkalommal látogatták, majd nemet mondtak. Először szerettük volna megtudni, hogy miért. Aztán már nem, hiszen gyorsan egyértelművé vált: ő a mi kisfiunk, ennek így kellett történnie.
A legnehezebb: Meghozni azt a döntést, hogy mit csináljunk a kisfiúnk keresztnevével. Megváltoztathatjuk-e, vagy ezzel sérülni fog? Ha marad a neve, akkor nem lesz-e állandó csúfolás tárgya? (Dél-amerikai szappanoperai név.) Hatalmas dilemma volt. Kisfiúnk magáról mindig egy a nevéből képzett becenéven beszélt, mi is ezen a becenevén szólítottuk az első találkozástól kezdve. Végül kérvényeztük a Nyelvtudományi Intézetnél ennek a becenévnek az anyakönyvezhetőségét. Így a beceneve lett a hivatalos neve, és mivel eddig is így szólította mindenki, az átnevezésből nem észlelt semmit.
A legbonyolultabb: Újszülött örökbefogadása esetén csak arról a néniről kell beszélni, „akinek a hasában voltál”. Nálunk ezen a nénin kívül van még két másik néni is, akikről beszélnünk kell: „az a néni, aki a megszületésed után vigyázott rád” (= nevelőszülő 1); „az a néni, akinél akkor laktál, amikor anya és apa rád talált” (= nevelőszülő 2). Erre az utóbbi nénire nyilvánvalóan emlékszik, a másik kettő egyelőre csak lóg a levegőben, nem tudja még hova kötni ezt a sok nénit.
A legérdekesebb: Az aktájában az szerepelt, hogy kicsit le van maradva mind mozgásban, mind beszédben. Az ismerkedési időszakban valóban max. 100 szóból állt a szókincse. Egy barátnőm azt mondta, hogy szerinte mellettünk nyár végére már Adyt fog szavalni. Nos, ha azt nem is, de Petőfi Sándor Arany Lacijának az elejét már tudja. :-) A lényeg: hogy pár hónap elteltével nyoma sincs semmilyen lemaradásnak. Sőt! A mozgása is teljesen rendbejött.
A legkedvesebb: A nevelőszülők segítőkészek és tüneményesek voltak! Nagyon sokat köszönhetünk nekik! A nevelőanyukával e-mailen tartjuk a kapcsolatot, szoktunk fényképeket is küldeni. Ősz vége felé mindenképpen tervezünk egy visszalátogatást.
A legnagyobb öröm: Minden perc, amit vele tölthetünk!!!
A legizgalmasabb: Látni napról napra, hogy mennyit fejlődik. Rácsodálkozni arra, hogy már most milyen fejlett a humorérzéke.
A legviccesebb: Férjemmel arra a következtetésre jutottunk, hogy a dackorszak úgy működik, mint egy beépített program. Bizonyos időközönként kitör, mert ki kell törnie. Ezzel kapcsolatban egy vicces eset:
- Kakaót kérek – mondta egyik este.
- Jó, már készítem is – válaszoltam neki.
- De neeem akaroook kakaóóót… – és már indult is a hiszti.
Mikor lecsillapodott, nagy, könnyes szemekkel ránk mosolygott, és ezt mondta:
- De cuki vagyok!
Miről olvasna szívesen a jövőben: Örökbefogadás és a dackorszak. Hiszti kezelése friss örökbefogadás esetén.
*******
Nicknév: Eva
Hátterünk: az előző házasságomból van egy hétéves kisfiam, Olivér. Nem sokkal azután, hogy összejöttünk jelenlegi férjemmel, kiderült, hogy természetes úton nem lehet vér szerinti gyerekünk a párom problémái miatt, így tavaly szeptemberben fogadtuk örökbe Flórát 6 hónaposan. Szerepeltünk is a Babaköszöntőben. November elején pozitívat teszteltem. Nem számítottunk rá. Nekem idő kellett, hogy megbarátkozzak a gondolattal.
Ki érkezett: Andris, vér szerinti gyerek, június 29-én született 3560 grammal, 52 centivel.
A leg…
Legviccesebb:(ami csak utólag az) Annyira nem gondoltam, hogy terhes lehetek, hogy a plázában csináltam meg a tesztet. Úgy meglepődtem, hogy utána a babakocsit toltam neki az embereknek. Férjem a játékbolt közepén kérdezte, hogy mi a bajom, mert lefehéredtem, és ott mondtam meg, hogy terhes vagyok.
Flóra 28-án indult el és 29-én született meg Andris. Végig azt mondtam, hogy addig ne szüljek, amíg Flóra nem megy. Ügyesek voltak.
Legmeglepőbb: mikor szültem, mondta a doki, hogy látni a haját, és hogy szőke. Mindketten sötétebb hajúak vagyunk, Olivér is fekete hajjal született. Igaz, én 3 éves koromig szőke voltam, de nem számítottam rá.
Sokan mondják, hogy hasonlít Flórára
Legnehezebb: az első hetek. Fáradtság, hormonok és megtanulni háromfelé figyelni. Még most is tanulom. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz, de hétről hétre jobb.
Mit szólnak a gyerekek? Olivér örült neki, de lányt szeretett volna. Most kezd féltékeny lenni. Nem fogad szót és visszabeszél. Flóra még nem fogta fel, de az ultrahangos képet nézegetve mondta, hogy Andris. Anyáskodik felette, puszilgatja, simogatja és a cumit a szájába akarja tenni.
Köszönöm a családoknak, hogy megosztották a történetüket.
